Miért lesz boldog attól valaki, ha gyereke van?
Én csak azt látom,hogy ezek az emberek totál fáradtak,nincs erejük semmihez,nincs idejük magukra.
Teljesen leépülnek.És itt most nem csak az idősebbekre gondolok.Rengeteg ilyen 20on évest látok facebookon felrakják a sok fotót,aztán olyan fejük van rajta,mint a mosott sz-r.Látszik,hogy nem alszanak semmit,halálra dolgozzák magukat,és még nem is érzik jól magukat a bőrükben.Elhíznak,totál egyenes út a halálhoz.Ezek fognak 40 évesen 10 gyógyszert szedni egyszerre.
Azt hitték,hogy ez buli lesz.Meg majd megy a facebookon a sok lájk.
Megéri ezért?
Engem nem zavar,az ő életük.
Csak nem értem miért teszik.
Meg sajnálom a gyereket,aki csak egy eszköz volt arra,hogy ők menők legyenek.
Szerintem csak annak kellene gyereket vállalnia,aki tudja mire vállalkozik.
De sokan tisztában sincsenek vele.
"Majd lesz valahogy"Így gondolják.
Miért lesz boldog attól valaki, ha gyereke van?
Boldog ? Magáról erről a szóról, fogalomról, hogy boldog, egy egész oldalt tudnék írni és egy egész oldalon keresztül kérdezni,hogy ki mit tekint boldogságnak.
A kérdésedre azért nehéz választ adnom mert mert nagyon összetett és sok irányból meg közelíthető,értelmezhető.
A kommentjeidet is elolvasva, most megpróbálok a kérdésedre röviden válaszolni. Tudod egy gyerek nagyon sok örömet tud okozni a szüleinek egy egész életen keresztül.
Az életnek több szakasza van és ebbe bele tartozik az idő és öreg kor is. Ennek az "utolsó" életszakasznak a meg éléséről is még fiatal korban kell gondoskodni. Tudod nem mindegy,hogy amikor egyedül marad az ember mert elsuhant mellette az élet, lesz -e valaki aki bekopog a bejárati ajtón és meg kérdezi,hogy hogy vagy? (gyerekek és unokák)
Tudod az önző és egoista ember,aki nem hajlandó másokért áldozatot hozni, egy idő után teljesen magára marad.
Utolsó én inkább a környezetemben csak arra láttam példát,hogy muszájból tartották a kapcsolatot a szülőkkel felnőtt korban,mert féltek,hogy kiírják őket az örökségből.
Persze biztos vannak olyan családok,ahol a szülők és a gyerekek között megvan az a feltétlen szeretet és a harmonikus kapcsolat.De őszintén én nem nagyon láttam ilyet.Valamelyik oldalról mindig volt vmi hátsó szándék.
Amikor elmagyarázom pl apámnak,hogy szerintem sokat vállalt és túlzottan kockáztatta az egészségét,akkor mindig kinevet,hogy szerinte ez természetes.
Nem tudom én nem akarok egy emberi roncs lenni,akinek mindene fáj.Mindig csak annyit fogok vállalni,amennyit érzek hogy elbírok.
Egy hely van ahol élhetsz,az a tested,ha nem vigyázol rá az megbosszulja magát.
Mikor kisgyerek voltam azt hittem pl,hogy egy 40 éves ember már tök öreg,mert csak ilyen megkeseredett embereket láttam,de most már látok olyan 40 feletti embereket is,akik még felvehetnék a versenyt a 20on évesekkel.
De tisztában vagyok vele,hogy ezek nagyrészt nem a nagycsaládosok közül kerülnek ki.
16-os: Tehát aki semmi porcikájából nem akar gyereket, az amolyan "öregkori-társaság-biztosításként" vállaljon, mert ha nem, akkor önző dög? És ha utálja a gyerekeket? Ha szörnyű, borzalmas szülő lenne? Ha mentálisan taccsravágná a gyerek?
Ezt az öregkoros dolgot mindig felhozzák, de rém sánta lábakon áll - CSAK ezért vállalni gyereket ha másért eszed ágában se lenne, na ez az önzőség.
Akiket említettem egy volt osztálytársam.25 évesek vagyunk.
Pár éve még tartottam velük a kapcsolatot.Mindketten kiegyensúlyozottak voltak.A fiú is a lány is.
Most megnéztem a családi nyaralós albumot,és a pasi legalább 10 kg-t hízott,pedig modell alkat volt.
A csaj annyira nem hajlamos a hízásra,de az ő arcán is látni az a megviseltséget.
Azt hiszem 2 éves a kisfiúk.
És ez még csak 1 gyerek.Nem tudom elképzelni valaki hogy bír többet is nevelni.
Amúgy tipikus az a "bulizós" pár voltak.Nem volt tervezett a gyerek,csak besikerült,de úgy döntöttek megtartják.
De sok olyat is látok ahol konkrétan tervezik is.20on évesen.És nem is veti fel őket a pénz.
Korábban írta valaki,hogy a családosok 50%-a megbánja,hogy gyereket vállalt.
Szerinte valós arány lehet.
Szerintem nem sokan alkalmasak arra,hogy kiegyensúlyozott kapcsolatban éljenek gyerekkel,gyerekekkel.
Vannak,akik még a párkapcsolattal járó kötöttségeket sem tudják hosszú távon elviselni.Nem azért,mert önzők,hanem egyszerűen így vannak kódolva.
Nem mindenki vágyik egyformán a szabadságra.
Ismerek olyan embert is,aki totál kapcsolatfüggő.Mióta belépett a tinikorba kb 2 hétnél tovább sosem volt szingli.
Az a baj,hogy rengetegen nyomásra mennek bele,mert mások is ezt teszik,és azt hiszik,mert másoknak bejött(vagy csak amennyit ők látnak belőle)majd nekik is jó lesz.
Apám is ilyen.Annyira ellentmondásos,hogy sokszor azt mondja,hogy ő mindig is szabad akart lenni,máskor meg,hogy szerinte család nélkül unalmas az élet.Vannak ilyen emberek,akik nem tudják elfogadni,hogy egyszerre a kettőt nem lehet.És ilyen "se vele,se nélküle" állapotba kerülnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!