Mi a véleményetek az eutanáziáról?

Egyáltalán nem utasítom el, sőt, tény, hogy sok olyan eset van, amikor totál életképtelen embereket szenvedtetnek hosszú ideig.

Szóval alapból egyértelműen támogatom.

De ugyanakkor belebotlik az ember olyan történetekbe, mint pl itt van most Schumacher, akiről alig hitték volna, hogy valaha is felébred... erre felébredt.

Most alapvető mozdulatokat, meg beszédet tanítanak neki.

Azt mondják, soha nem fog teljes életet élni.

Ismerve a palit, és hogy milyen csodák történtek vele eddig, én már azon se lepődnék meg, ha nagyjából felépülne.

És sose lehet tudni, igaz, hogy nem lesz a régi, de mi van, ha ő egy 70%-os saját magával is boldog tud lenni?!

Szóval szerintem a legnagyobb hangsúlyt arra kéne fektetni, hogy hogyan lehet eldönteni, hogy ki az, akiről végképp le lehet mondani.

És mi van, ha nem rendelkezik róla?

Mert mondjuk napi szinten nem foglalkozik vele, de éri egy ilyesmi baleset.

Én se rendelkeztem róla, mégse örülnék neki, ha öntudatlanul döglenék valahol, amíg a felfekvésektől el nem rohadok élve...

Amúgy ahol létezik a dolog, ott úgy tudom, (pl Hollandia) úgy ahogy mondod, hogy konkrétan az érintett beleegyezése kell.

...ott van pl a Millió dolláros bébi.

Eastwood rendezés, érdemes megnézni.

...na jó, ott mondjuk a beteg kérte az eutanáziát, igaz, nem az orvostól.

Hát, az az igazság, hogy ez pont az a kategóriájú kérdés, amire nálam sokkal okosabb emberek keresik a választ nagyon régóta, mégis itt tart a dolog.

Az biztos, hogy nem a gyakorikérdéseken fogunk pontot tenni a dolog végére. :)

Egyébként jogos, hogy csak a beteg beleegyezésével lehetne csinálni.

Veszítettem már el néhány családtagomat, és volt, hogy teljesen meglepett, hogy az illető hogyan állt hozzá a halálhoz.

Nem lehet tudni, ki hogy gondolkozik róla.

Egyrészt a legtöbb embernek mindig lesz egy olyan legbelső magánélete, amit lehet, hogy senkivel nem oszt meg. Ahogy a mondás tartja, az életet mindenki egyedül éli.

Egyedül születünk, és egyedül halunk meg, ezt, mindenkinek egyedül kell végigcsinálni.

És attól, hogy pl valaki mindig azt hangoztatja, hogy egyet ért az eutanáziával, lehet, hogy legbelül pl mondjuk olyan aggályok vannak benne, ez valahol mégiscsak egy öngyilkosság, és vajon el tud e számolni akkor magával, ha öngyilkos lesz, vagy eldobja magától az életnevű kincset. Lehet, hogy a szenvedést választaná, mert belátná, hogy az élethez sokszor a szenvedés is hozzátartozik, és neki egyszerűen az a sorsa.

Másrészt akkor, ott, a halálos ágyán az ember hajlamos átgondolni, átértékelni az életét.

Attól, hogy valaki életében az eutanázia híve volt, közel sem biztos, hogy ha saját magára nézve át kell ültetni az elméletet gyakorlatba, akkor ugyanolyan lelkesen támogatná a dolgot.

Mivel az ember szabadságához tartozik az is, hogy bizonyos helyzetben meghalhasson, ezért támogatom. Senki se határozhassa meg törvényre, vallásra hivatkozva, hogy meghalhatok-e vagy sem. Az biztos, hogy nem szeretnék zombiként gépre kötve élni, hagyjanak meghalni!

Ha pedig ezt öntudatánál lévő személy kéri, akkor biztosítanék neki pszichés támogatást, és ha ennek ellenére kitart, akkor igenis lehetővé kell neki tenni. Azt nem mondom, hogy az orvos csinálja, de mindenre van megoldás.

Támogatnám, mert meghalni is jogunk van, nem csak élni. ...és senki sem szeretne feleslegesen szenvedni.

Olyan betegségem van, ami folyamatosan rombol, most is rossz már, de tudom, hogy mégrosszabb lesz és sokszor gondolkodom ezen a dolgon, mármint az eutanázián, hogy ha legális lenne, biztos, hogy kérném. Rossz, mikor valaki már csak vegetál, vagy fokozatosan épül le, szerintem ilyen helyzetben engedni kéne, hogy eldönthesse az illető, hogy folytatja-e így, vagy kéri az eutanáziát.

Kor: 22