Mi a legszomorúbb dolog, amit mondtak neked?

nekem utólag lett valami a legelszomorítóbb dolog a világon.

tehát nem amikor kimondta, hanem amikor leesett, hogy ezzel visszaélt/hazudott.

amikor életem első komoly kapcsolatában (szinte együtt nőttünk fel)egy idő múlva féltékennyé váltam, elég sűrűn ráadásul és mindig hibáztatva voltam ezért, sőt zsarolva szakítással, mindig próbáltam magamban elnyomni, önmarcangoltam állandóan, szenvedtem és elhangzott az alábbi tőle: "Csak azért bocsátom meg a féltékenykedésedet, mert szeretlek."

és utólag kiderült, hogy akkor csalt engem.

tehát bennem, mint nőben volt egyfajta megérzés, vagy nem is tudom, tehát teljesen jogosan jöttek ki belőlem ezek az érzések.

ő viszont tudta, hogy ő milyen aljas, a sok hibáztatás után, közben bevág egy ilyet, hogy megbocsátja nekem, mert szeret.

hát akkor nagyobbat csalódtam benne ezen mondata miatt, mint magától a megcsalás tényétől. mert ez a mondata már egyenesen az egész kapcsolatunknak, az egész gyerekkorunknak, az egész múltunknak elárulása volt.

Anyukámnak panaszkodott egy barátnője, hogy a lánya elég duci és nagyon fiús, erre anyukám válasza "hát az én lányom sem valami szép"

Én meg pont hallottam ezt a másik szobából, nagyon rosszul esett, tiniként elég rosszat tett az amúgy sem túl nagy önbizalmamnak.

"Keress másik családot."

"Hülye kur va vagy."

"Apuci meghalt."

15 évesen találkoztam szembe ezzel a mondattal.

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Egyszer már leírtam, többször nem szeretném

"Hideg vagy, és nincsenek érzéseid. Nem szeretsz senkit." /13 éves koromtól ezt hallgattam Anyutól/

"Amint betöltöd a felnőttkort költözhetsz oda, ahova akarsz, itt nem fogsz maradni."

/12 éves koromban, szintén Anyutól/

Amikor anyám azt mondta, hogy csak akkor keresem, amikor pénz kell, és hogy "eladtam" őt, holott akármikor próbált pénzt adni, elutasítottam.

Amikor anyám elküldött otthonról, mert levágattam a hajam.

17/L