Ha meghatározhatnád, hogy hogyan halj meg, akkor mit választanál? (nem öngyilkosságra gondolok)

Ha balul sülne el az életem és hajléktalan lennék és nem maradna semmi erőm harcolni semmi esetben sem kéregetnék az utcákon inkább megölném magam. Ismerek pár olyan mérgező növényt ami fájdalom mentessé tenné és akkor félre vonulva megtenném, meg valahogy megpróbálnám megásni a sírom ami rám omolna. Sokat gondolkodtam ezen és mivel már nem is maradt szinte senkim csak haverok, nem okoznék senkinek sem fájdalmat, mások szánalmából meg nem tudnék élni.

Jelenleg úgy vagyok vele, hogy amíg elég erős vagyok és képes lehetek valami maradandót alkotni addig érdemes élni. Nem találtam olyan nőt és nem is ismerek akivel érdemes lenne összejönni, annak meg nincs értelme, hogy összejöjjek egy olyannal akitől csak csalódva elválnék vagy öregkorunkra összeragadva csak szenvednénk egymás mellett és veszekednénk. Úgy gondolom elég találékony vagyok és amíg rendelkezem arra alkalmas képességgel, hogy esetleg feltalálok valami jelentőset ami talán pozitívan hat az emberiségre addig van értelme. Vagy ha nem is találnék fel semmit, de van elég erőm, hogy legalább 1 embernek az életét megmentsem akkor is van értelme tovább élni. Tudom, hogy léteznek életveszélyes és rendkívül erőt próbáló túrák és ha eljutnék arra a szintre, hogy erőm és képességeim már nem elégségesek akkor egyszer az egyikről majd nem térek vissza.

Én szabadon szeretnék meghalni valami jó ügy érdekében.

Ennyi.

Nem egyetlen növényre gondoltam egyébként, hanem nadragulya, csattanó maszlag, sisakvirág kombinációra. És jobbnak tartom az ilyen undorító szánalmas halált, mint mások szánalmából szenvedve élni. Ha nem marad erőm talpra állni akkor minek próbáljak élni még 10-20 évet az utcán ahol ellopnak tőlem mindent, megvernek?

Persze most még könnyű azt gondolni, hogy ha kikerülök az utcára akkor elmegyek egy lakatlan területre és ott földet művelve visszatérek a normális életbe. Túl sok munka lenne az egy embernek és lehetetlen annyi idő alatt télre saját erőből eszközök nélkül elég élelmet összegyűjtögetni. Van akit megkéselnek és kivérzik vagy belefullad a saját vérébe, azt is hallottam, hogy a vízbe fulladásos halál a legrosszabb. 'Apám' úgy halt meg, hogy áttétes májdaganata volt és nem tudta ki vagyok, nem tudott beszélni és kómába esve meghalt. Szerintem a legrosszabb halál amikor már nem tudod ki és mi vagy. Ha tehetném úgy halnék meg, hogy az még én vagyok és saját akaratomból történik. A legjobb az lenne ha lelocsolnám magam benzinnel lenne mellettem egy gyújtószerkezet, cián és nem maradna a testemből semmi.

Egyébként amennyire tudom a régi japán kultúrában a szamurájok igazi mértéke az volt hogyan halnak meg(becsület és tett). Szép is lenne úgy meghalni, hogy nem ölök meg senkit, de másokat megmentek. Erre viszont kevés az esély és inkább amíg élek, amíg önmagam vagyok addig próbálok helyesen dönteni és jó irányba változtatni.

1. Álmomban, békésen, fájdalom nélkül. Azt sem bánnám, ha már holnap reggel nem kéne felkelnem.

2. Hirtelen, váratlanul és viszonylag fájdalom nélkül: pl. villámcsapás által. Mire észbekaphatnék, már régen vége. Félni sem kell semmitől, soha többé.