Egy tipikus "stréber" hogyan érvényesül az életben és hol talál barátot (párt)?
Nagyon nehéz beilleszkednem. Részben sok negatív tulajdonságom miatt, részben furaságom miatt (sok dolgot másképp látok, mint az emberek általában, szembemegyek velük).
Részben pedig amiatt, mert kötelességtudó, fair-play játszó, küzdő ember vagyok, aki sokat tanul, érdeklődő, nem bulizó és kevésszer ivó. Diákként-hallgatóként tipikusan az az ember, akit a fél csoport mindig lenéz, és akihez már csak azért sem közelednek, mert nem tudják, hogy kell.
Nem vagyok szent, nem is állítom! Ha az lennék, akkor a stréberségem, nem-bulizósságom ellenére is szeretnének, mert akkor lenne bennem pár lenyűgöző jó tulajdonság.
A legtöbb fiatallal egyszerűen nem találom a közös hangot. Egyszerűen nincs közös téma, közös viccelődés, semmi...
Szeretnék végre bepasizni!
Emellett szeretnék valahogy érvényesülni az életben, társasági téren (is).
Nem olyan válaszokat várok, miszerint:
-Illeszkedj be, változz meg! Legyél más, mint most.
De azt se, hogy
-Fogadd el magad így, ahogy vagy.
És talán még önigazolást se.
Leginkább az érdekel, hol, milyen tevékenységeknél találok ilyen embereket, hova járjak el esetleg.
Emellett ha van olyan, aki hasonló cipőben jár, nagyon megköszönném, ha leírna egy-két, még nem túl személyes tapasztalatot!
válasza:Semmit nem forgatok ki. :D
Jó, akkor mondd, hogyan mozgassam meg a hátsómat?
Ami nem az alapvető lényem, alap személyiségem, és lehet, azon próbálok változni, próbálok a határaimat eljutni, azokat kitágítani és állandóan vagyok valahol. Mégis semmi.
Mit tegyek még?
Olyat írj amit te is megtennél :D
Amíg nem ismersz, addig ne mondd, hogy nem vagyok stréber, csak kifogásnak írom...
És addig ne nézz olyan hülyének, akinek fogalma sincs róla, miért nem bírják.
Amúgy úgy érzem, pont elég kritikus voltam magamhoz.
De te se tudsz semmi jót, bátorítót írni, csak jó nagyokat belémrúgni, majd kiakadni, hogy azt válaszolok a rúgásokra, amit.
válasza:Olyan embereket szeretnék megismerni, akiket nem taszít a személyem. Nincs értelme olyanokkal barátkoznom, akiket taszítok. Úgyis csak álarccal lennék meg velük.
Amiben úgy érzem, tényleg kell változnom, abban változok is, keményen küzdök, nagy, fárasztó, nehéz küzdelem ez, főleg, hogy tengernyi negatív visszajelzés között cseppnyi pozitív.
Ami úgy érzem, a lényem, abban nem változom, ahhoz makacsul ragaszkodom. Ennyi nekem is jár. Úgy többet úgyse kapok az élettől. :(
Elvileg sok ember van itt, aki ugyanúgy kitaszított, fura, más ember. Ilyenkor hol vagytok, amikor segíteni kell?
Ha leírnátok, hogyan boldogultok, boldogultatok, akkor magatokon is segítenétek vele, mert jó kiírni!!
válasza:Őszintén nem igazán...
Nem mondtam egy szóval se, hogy én nem idomulok, nem alkalmazkodom. Egy szóval nem mondtam! Kérlek, ne feltételezd.
Viszont az nem út, hogy én 100%-ig alkalmazkodom, más pedig 0%.
Bár rossz szó itt az alkalmazkodás...
Amit elvárok, az az, hogy FOGADJANAK EL!!! Legyintsenek arra, hogy én ilyen vagyok.
Ne akarjanak győzködni, megváltoztatni, stb....
Csak olyannal vagyok hajlandó haverkodni, aki elfogad.
És ez még nem alkalmazkodás... Csak egy előző szint.
De alapelvárás.
Nem fogok úgy senkit elfogadni, hogy ő nem fogad el engem.
válasza:Már legalább kétszer, háromszor leírtam, mi alapján ítélnek meg előre...
De egyébként tényleg általában először mások ítélnek negatívan...
Mert van, akit elvileg le kellene néznem, ha igaz lenne, hogy túl gyorsan ítélek, bélygzek és senkit se fogadok el --- mégse nézem le... Vajon miért? Mert ő is elfogad, én is őt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!