Valóban súlyos a munkanélküliség, vagy aki keres talál?

Ez a tipikus tyúk vagy a tojás kérdés.

Aki nem talál munkát, az azt mondja nincs, aki dolgozik azt mondja lehet találni.

Az én véleményem, hogy országrészenként is eltérő, én Pest megyében vagyok járatos, aki akar itt talál munkát, már persze ha nem büdös a munka.

Hát, nem tudom.

Két éve keresek munkát, nem találok. Persze lehet, hogy én vagyok válogatós, de néha megdöbbent, hogy takarítónői álláshoz is feltételnek szabják mondjuk a középfokú angol nyelvvizsgát. Sajnos nekem az nincs, csak német, de azt sem használtam már 25 éve. Amivel viszont rendelkezem, elrettenti a munkaadókat: 44 év, három gyerek, 17 év kimaradás a munkából. Az senkit sem érdekel, hogy amíg a gyerekekkel voltam itthon, képeztem magam, nyelvet tanultam, hogy a gyerekeim már nem kicsik (tehát nem kell velük feltétlenül itthon maradni egy betegség esetén), hogy szüleim közelben laknak és tudnak segíteni, hogy három csemete mellett profi szervező lettem és, hogy szeretnék dolgozni.

Az ideális munkavállaló manapság a húszas éveiben jár, diplomás legalább két nyelvvizsgával, lehetőleg hímnemű (az nem megy szülni) és napi 12 órát hajlandó dolgozni minimálbérért vagy feketén.

Miután az állások száma kevesebb, mint a keresőképes (és dolgozni akaró) lakosság létszáma, így az "aki keres, az talál" elv máris megbukott.

Arról nem is beszélve, hogy nem mindenki tud ellátni minden munkát. Egy ács-állványozót nem foglalkoztathatsz villanyszerelőként. De az is jogos igény, hogy legalább hozzávetőlegesen a szakmájába vágó állást találjon az ember. Egy mérnök például teljesen érthető, ha nem takarítóként szeretne dolgozni.

Tovább rontja a helyzetet, hogy a munka és a munkavállaló helyileg sokszor távol van egymástól. Az utazási költséget meg vagy térítik, vagy nem. Vagy egyszerűen fel se veszik, aki nem helybeli.

A Mekiben mindig van munka, de ott kidől az ember pár hét alatt..

Takarításhoz gyakorlat kell és bizonyítvány, hogy tudod használni a gépet!

Tesco-ban le kell tagadni lassan az érettségit, mert felsőfokkal engem midnig visszautasítottak, hogy túlképzett vagyok. Oda is szerencse kell, hogy bekerüljün az ember.

Egy csomó álláshirdetés meg van hirdetve, de belsősöket vesznek fel. Meg az ismerős ismerősét hívják be, senki mást.

Aztán jön az ördögi kör, az ember évekig nem talál munkát, aztán meg az a baja a cégnek, hogy éveket kihagytál a munkaerőpiacon...

Mindenhova 3-5 év gyakorlat meg, meg lassan felsőfokú nyelvvizsga. A nyelvhez pénz kell, a pénzhez munka...