"Ne keresd a szerelmet, ne görcsölj semmin, éld az életed, majd rád talál. " Ez csak szerintem hülyeség?

Igen, az a tapasztalatom, ha nagyon rágörcsölök akkor felém sem néznek.

De ha már belenyugodtam hogy majd jön akinek jönnie kell, akkor hirtelen felbukkan valaki.

Sajnos hallottam már annyi szépet pasiktól, de mindegyik lelépett idáig, amikor komolyabbra fordult a dolog.

Tehát én várok, türelmesen.

Szerintem is hatalmas hülyeség. A mai világban, ha valaki megfogadja ezt a tanácsot, akkor könnyen lehet, hogy egyedül fog meghalni.

Miért?

Mert lazán le lehet élni egy életet úgy, hogy reggel kelés->munka->otthon->lefekvés majd másnap ismétlés. Lehet színesíteni a képet, hogy az ember találkozik barátokkal vagy eljár hetente 2x valahová (pl. hobbi vagy edzőterem), de ha ezeken a helyeken nem talál senkit, akkor vége, mert ugyanazok az emberek maradnak. Esetleg 10 évente 1-2 személy lecserélődik valamelyik "körben", hű micsoda kilátások...

Szóval szerintem akárki akármit mond, igenis aktívan kell tenni a dologért: el kell menni olyankor és olyan helyekre is, amikor az ember inkább otthon döglene.

A címben levő idézet inkább középiskolásoknál/egyetemistáknál állja meg a helyét, mert ott tényleg elég csak bejárni az "alap dolgokra" mégis rengeteg új emberrel találkozik az ember. Ráadásul évente elég sok új ember kerül be, vagyis "állandó frissülés" is van.

A gondok ott kezdődnek, ha valaki ezek alatt nem találja meg az igazit, mert egyrészt ugyebár "fix" környezetbe kerül, másrészt pedig a 25 feletti korosztályban a normális lányok ~98%-a elkelt/foglalt, magyarul csak a "maradék" közül válogathat az ember fia (értsd: bűnronda vagy lelki defektes). Esetleg "szemét" lesz és olyannál is próbálkozik, aki foglalt.

Aztán pedig jönnek a válások és megcsalások, mert (a környezetem elnézve) a házasságkötések általában úgy történnek, hogy tök mindegy, ki az aktuális párkapcsolat az egyetem végén, azt veszik el/ahhoz mennek, mert mi van, ha később nem találnak senkit. De ez már másik téma...

25F

Az #5-ös vagyok.

Azt lehagytam, hogy a mondást szerintem inkább úgy kell értelmezni, hogy az ember ne akarjon nagyon felszedni valakit (ne nyomuljon), akármennyire is tetszik neki az illető, mert akkor csak egy kétségbeesett balféknek fog tűnni, aki senkinek sem kell.

Legalábbis a mai világban ez így működik:

Ha egy hapsi kedves -> töketlen papucs

bókol -> d*gni akar

tanult, átlagos vagy attól valamivel jobb munkával -> unalmas

bunkó és/vagy hetente más (tini)libát töm -> hűűűűűűű egy macsóman, akit nekem kell megszelídíteni, akaroooom!