Egy barátnőmnek elmondtam, hogy miért nem talál szerintem hapsit, erre megsértődött, az arcomba vágta, hogy ő bezzeg mindig jóindulatú irányomban, és elrohant. Mit csináljak?

Én is mindig kimondom az őszintét, és nem igazán érdekel, hogy rosszul esik-e neki vagy nem, mert egy barát dolga, hogy észhez térítse, vagy visszahúzza a földre. Vannak helyzetek, amikor megsértődik pár ember, de kis idő múlva mindig beismerik, hogy igazam volt.

A kérdésre válaszolva csináld te is ezt. Nyílván nem úgy értem, hogy le kell ordítani a fejét, hanem szimplán normálisan beszélni vele erről.

Mond azt neki, hogy te is ugyanúgy jóindulatból mondtad, mert szeretnéd, ha boldog lenne, ehhez viszont bizonyos határokat, elvárásokat visszább kell vennie.

Valami baj lehet vele tényleg. Mondjuk önértékelési zavar. Ezt az is igazolja, ahogyan a te mondandódat reagálta le.

De kérdezte ő valójában, hogy mi lehet a baj vele, vagy csak mondtad és ő nem igazán kíváncsi arra?

Merthogy csak annak lehet segíteni, aki maga is partner abban. Más esetekben nem érdemes.

Ha csak róla szólnak a dolgok, akkor ez csak egy irányba barátság. Te meg a lelki szemetese vagy.

És bizony az igazság néha fáj. De neki kell rájönnie, hogy igazad volt.

NE legyen lelkiismeret-furdalásod emiatt.

Nekem 1 (egy) barátom van. Olyan, aki BARÁT. 20 éve. Az életemet adnám érte. És ő viszont.

Maradéktalanul és 100% őszintén elmondunk mindent egymásnak, akár jellembeli dolgokról legyen szó, akár valami titkos gondolatról.

Szóval, ha az illető nem ez a kategória, akkor lapozz.

34/F