Miért probléma az, ha egy rab a börtönben öngyilkos lesz?

"Csak azok iránt hiányzik az empátia belőlem, akikből szintén hiányzik."

Ez baj.

Akkor mitől lesz jobb a világ? Nem elnézni kell az emberek bűneit, de ettől még nem taposhatod el őket. Akkor sem, ha ők ezt megtették, vagy megtennék.

" hanem hogy miért kell beleavatkozni a saját elhatározásába nekünk?"

-aha! hm.. tehát fogjuk fel úgy, te csak a szegény rabok jogaiért küzdesz?

"Amit tettek, nem utólag kellene megbánniuk, előtte kellett volna gondolkozniuk szerintem."

Tegyük fel, hogy megtámadnak az utcán. Felkapsz egy követ, és egy pofontól tántorogva finoman fejbe suhintod az illetőt. Másnap a rendőrök már nálad is vannak, és közlik, hogy megöltél valakit. Aztán vagy bebizonyosodik, hogy önvédelem volt, vagy nem. Ha a bíró rossz passzban van, lazán bevarrnak pár évre.

Pár hónap után, mikor már mindegyik rabtársad megjárta a hátsó feled naponta kétszer, meg egyéb módokon kell ledolgoznod a "védelmet", te is el fogsz gondolkodni, hogy ezt nem fogod sokáig bírni. Akkor mi is csak legyintsünk, hogy így járt, ez van?

A világ nem olyan fekete és fehér, mint látni szeretnéd, kedves kérdező. BV-ben nem csak gyilkosok, erőszakolók, pedofilok, rablók ülnek, és hidd el, ha egy pedofil gyerekgyilkos felköti magát (vagy akár a rabtársai kötik fel), nem hullat senki krokodilkönnyeket.

Persze, szabálykövető, tisztességes ember ritkán kerül börtönbe (oké, a hirtelen felindulás még ott is megeshet, vagy a gondatlanságból való károkozás). A probléma, hogy a BTK nem szentírás, azon kívül azért mindenkinek megvan a maga sajátos látásmódja, hogy melyik szabályokat kezeli úgymond rugalmasabban, a közlekedés erre jó példa: pl. nem sok autóvezetőt ismerek, aki minden egyes 30-cas táblánál cakkra pont 30-cal megy maximum és semmivel sem többel, általában a legtöbben nem is látjuk ezt súlyos problémának, nem tartjuk az ilyen embert söpredéknek - amíg mondjuk véletlenül szabálytalan közlekedés (+ figyelmetlenség) miatt el nem csap valakit.

Ugyanígy vedd figyelembe, hogy a törvény nem abszolút igazság, ami egyik helyen büntetendő, a másik helyen megengedett. Ha urambocsá én túlzásba esek birtokom védelménél, és ebbe a betörő valahogyan bele talál halni, vagy maradandóan megsérülni, akkor engem lecsuknak. Ha ezt USA-ban teszem ottani állampolgárként, ott nem feltétlenül. Viszont USA-ban szexuális bűnözőnek minősül a 19 éves fiú akinek 17 éves barátnője van, és azzal le is fekszik (sőt, ha balszerencséje van, kvázi egy kategóriába kerül a pedofilokkal és erőszakolókkal) - nálunk ugyanez nem büntethető. Vannak országok, ahol a házasságtörés bűncselekmény - oké, hogy nem szép dolog erkölcsileg, de kicsit durva lenne mifelénk ilyesmiért börtönbüntetés (vagy rosszabb).

Csak arra akarok rávilágítani, hogy azért a helyzet árnyaltabb a "minden börtönviselt egy utolsó féreg, aki akár meg is dögölhet" szitunál. Mindenki hibázik néha, van, aki - lakhelye törvényeihez viszonyítva - nagyobbat és csúnyábbat, és ebből akár börtön lesz; megérdemli a büntetést, persze, ezt senki nem vonja kétségbe! De innentől írjuk is le, mint élő, emberi lényt? Mi a helyzet a családjával, a szüleivel, a gyerekével, a feleségével/férjével? Akiknek épp elég gyötrelem és stigma, hogy börtönbe került a szerettük, ettől ők még szerethetik, és baromira fájhat nekik a halála.

Mielőtt félreértenél, nem tutujgatni akarom én a börtönben csücsülőket, pláne, akik embertelen, aljas és súlyos bűncselekményt követtek el! Csak éppen (bizonyos súlyos eseteket kivéve) még nem szűnik meg embernek lenni MINDEN bűnelkövető a szememben. Volt börtönben távolabbi rokonom, fiatalon, meggondolatlanul, rossz társaságba keveredve és gyanítom ittasan felnyomtak valami lerakatot éjjel. Erre nincs mentség, amit tett, igencsak elítélendő, a szülei ki is készültek. De letöltötte (igen rég volt), tanult belőle, mert nem csinált többé semmi hasonló hülyeséget, és ugyanúgy emberi lény, akit ugyanúgy sajnált volna a rokonság, ha a sitkón kinyírja magát.

Álszentek vagytok, és közben olyan nemes lelkűnek tartjátok magatokat -.-" megbocsátóak és tiszta szívűek vagytok, menjetek harcolni az emberi jogokért.

Aztán ha egy ember brutális kegyetlenséggel kiírtja az egész családotokat, akkor az ő életéért és lelki üdvéért is harcoljatok majd! Vagy ha mondjuk agyonvernek 1000 Ft-ért, vagy hazafelé menet elkapnak és megerőszakolnak párszor. Hiszen "egy élete van mindenkinek" ;)

28-as: igen, objektíven, kevésbé érintetten könnyebb ragaszkodni ezekhez az elvekhez.

Ám az igazi hős, aki háborúban sem éli ki az ösztöneit, akkor is, ha senki sem számolja a civil áldozatokat. Az igazi "hős" az, aki nem vért követel, hanem valódi büntetést, ahol az elkövetőnek is van lehetősége megbánni, amit tett. Ehhez sokszor nagy lelki erő kell, és túl kell látni saját sérelmeiden.

De kicsiben bárki próbálkozhat: nincs olyan a Földön, akit soha senki nem bántott volna ok nélkül valamilyen módon. Meg kell tanulni megbocsátani ezeknek, túllépni ezeken az eseteken, és elfelejteni a bosszút - mert erőszak csak erőszakot szül, nem megoldást.