Régen miért csak így vették fel a férjük nevét a nők?

Nekünk tanrunk volt ilyen. Az igazgató nevét viselte, közben az igazgatónak már másik felesége volt.

A fősuliban pedig volt egy prof, aki az ... Gyulánét nevet viselte. Ezeknél teljesen átvett nevekél az a vicces, hogy a keresztnevét nem is tudtuk, így magunk közt Gyulanéninek hívtuk.

Elég szomorú egy hagyomány volt…

Nekem nincs ellenvetésem a férj vezetéknevének felvétele ellen. Ha valaki úgy érzi, ezt szeretné, kedves gesztusnak tartja, erősíti benne az összetartozás érzését, akkor nosza.

A nő leánykori személyazonosságának “eltűntetése” viszont egyszerűen szomorú, és a nők elnyomásának egy szombolikus jele volt.

Kovács Istvánné többé nem József Piroska, se még csak nem Kovács(né) Piroskaként élt tovább, hanem kvázi az lett a neve, hogy “Kovács István felesége”. Ő ennyit jelentett.

A temetőkben különösen szomorú ez. Azt látod, hogy egy sírban fekszik egy nevén nevezett ember meg a felesége, akiről nem tudjuk meg, hogy amúgy hogy hívták.

26

Az apa vezetnéknevének öröklése azért (volt) fontos, mert ezzel a férfi elismerte az apaságát. Az ugye biológiai okokból viszonylag ritkán kérdéses, hogy kicsoda a vér szerinti anya…

A férj vezeték- ÉS keresztnevének felvételét az elnyomáson kívül semmi nem igazolja. Konkrétan nincs egyetlen indok arra, hogy József Piroskából Kovácsné Piroska helyett Kovács Istvánné váljon.

Az pedig, hogy egy ember neve azt jelenti, hogy valakinek a felesége - nos, elég tárgyiasító.

#26 A születési családnevet ide lehet keverni, csak éppen nem érdemes. Valamilyen vezetékneve kell, hogy legyen az embernek. Tudjuk nyilván, hogy a legtöbb kultúrában ez az apa neve régóta, mert valaha a férfi volt a család ura, ezért mindenki az ő neve alatt futott. Ma meg megmaradt szokásként, de ez igazából elég ártalmatlan dolog, viselhetné éppenséggel az anyja nevét is minden gyerek, teljesen mindegy, a lényeg, hogy a többszáz Péter közül lehessen tudni, hogy most a Kovács vagy a Tóth vagy a Szabó az, akiről szó van.

De ha már itt tartunk, a majdnem 18 éves fiam kotojeles vezetéknévvel él, még pár hónapig, mert utána meg szeretné változtatni, és az apja nevét elhagyná, mivel semmilyen kapcsolatban nem áll vele és nem szeretné tovább viselni a nevét.

28, de pont azt írom, hogy ez hagyomány volt, nem elnyomás szimbóluma. Honnan veszed azt, hogy a nők amikor férjhez mentek elnyomásnak fogták fel? Modern korban bizonyos nők lehet így élnék meg, de ez hozzá járt az európai zsidó-keresztérny kultúrához, és a nők így érezték természetesnek, sőt helyesnek.

A magyar költészet egyik sőt legszebb és legismertebb szerelmes verse:

Petőfi Sándor: Szeptember végén

"Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,

Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,

De látod amottan a téli világot?

Már hó takará el a bérci tetőt.

Még ifju szivemben a lángsugarú nyár

S még benne virít az egész kikelet,

De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,

A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet…

Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!

Ki most fejedet kebelemre tevéd le,

Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?

Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre

Könnyezve borítasz-e szemfödelet?

S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,

Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,

Fejfámra sötét lobogóul akaszd,

Én feljövök érte a síri világból

Az éj közepén, s oda leviszem azt,

Letörleni véle könyűimet érted,

Ki könnyeden elfeledéd hivedet,

S e szív sebeit bekötözni, ki téged

Még akkor is, ott is, örökre szeret!"

Mindenki ismeri a történetét és mégis, mindenki a lánynevén ismeri Szendrey Júliát akinek íródott a vers. Noha Petőfi halála után férjhez ment, mégsem dobta el a nevét, és Petőfi Sándorné van a sírjára írva.

Úgy érzed ez elnyomás volt? Eröltette Petőfi a nevét Júliára? Elnyomásként élte meg Júlia?

Mégegyszer, ne a mai értékek alapján ítélj.