Hogy dolgozzátok fel hogy egyszer meghalunk és nem lesz többet semmi csak az ismeretlen?

Próbálok úgy élni, hogy bármikor meg tudjak halni mosolyogva, vergődés és megbánás nélkül. Ennyire egyszerű. Vigyázni kell rá mindig, hogy ne legyen elintézetlen ügyed, ne legyen kimondatlan gondolat, ne halogass semmit, mondván ,,jaaaj majd úgyis lesz még rá idő". Nem tudhatod. Nem tudhatja senki, hogy mikor hal meg, hogyan hal meg, és ott már késő lesz észbe kapni.

Ott már késő lesz gondolni rá, hogy mit nem tettél meg, mit nem mondtál ki, mit halogattál azért, mert azt hitted van még idő rá. Emlékezz csak a halálra és tartsd észben, hogy bármikor eljöhet érted. Állj hát készen rá bármikor.

Ilyen kérdéseknél mindig megjelennek a kőkemény szupermenek, akiknek mi a halál? Semmi.

Na ezek kapnának egy levélkét, amiben: 2 hét múlva vonuljon be reggel 6-ra egy kötél általi halálra. Vagy injekció. Villamosszék. Golyó által. máglyahalál.

Választhat.

Lehetőség szerint úgy kell rendezni az életet, hogy minden meglegyen benne, amit szeretnél.

És esetleg fel kellene szólalni azért, hogy kutassák az öregedést, az élet meghosszabbítását RENDESEN. Nem csak 60 éves kutatók.

Ja, hogy ehhez pénz is kéne? Na, az nem nagyon lesz, mert 40 évesek döntenek róla, őket meg nem érdekli ilyen áron.

Ja, csak nem adják oda.

Volt ismerős, őt az ágyhoz kötözték, mert fájdalmában már magát szedte szét. Ahogy kapott rendes szert, rögtön jobban lett, és szólni is lehetett hozzá. De nem kapta meg, amíg nem szóltunk érte.

#8. Igen, végülis ha demens lennék, gondolom a probléma sem tűnne úgy fel de azért rettentő szomorúnak tartom, ha valaki így jár. Elveszíteni a kapcsolatot a világgal, elfelejteni a szeretteidet, szörnyű lehet.

De pl. a mamám nemrég másodszor is sztrókot kapott, jelenleg max napjai vannak hátra, vegetál. Az az állapot is olyan, amit senkinek nem kívánnék.