30 évesen nincsen félre tett pénzem, nincsen gyerekem sem, és még egy normális kapcsolatom sem volt. Egy csődtömeg vagyok?

Ugyanez csak noben

És így is maradok már

#20

"Én boldog vagyok így is :) "

Kétlem, hogy mennyire lehetsz "boldog", ha utálod a munkád és olyan felfogásod van, hogy aki szereti a munkáját az "s..gget nyal", ahogy fogalmaztál. Ez a megfogalmazás tipikus irigységre utal, mert te lusta vagy tenni azért, hogy jobb munkád legyen, ezért sértegeted rosszindulatból a másikat, aki szereti a munkáját.

Egy rossz munkahely teljesen meg tudja mérgezni a családi légkört és a mentális egészségi állapotodat is.

Van munkád, de milyen munkád van? Gondolom a hátad közepére se kívánod. Hát, további "boldog" 30 évet így, míg nyugdíjas leszel.

Mindenkinek van lehetősége jobbra. :)

És tényleg boldog vagy, hogy nincs semmi megtakarításod és máról holnapra élsz? Ez neked a boldog élet?

Legalább magadnak ne hazudj, kérlek. Itt írhatsz akármit, hogy te persze boldog vagy... de tudom, hogy valójában nem vagy az, csak itt próbálsz nagyzolni.

Sajnálom.

Nem egyszerű dolog.

Simogathatjuk egymást, hogy manapság ez a normális, nem vagyunk csődtömegek, minden tök rendben van, csak azzal nem leszünk előrébb.

Néha érdemes saját magunkat monitorozni, önvizsgálatot tenni, hogy vajon jó-e az amit és ahogy csinálunk. És ez után pedig folyamatosan, aktívan tennünk kell azért, hogy haladjunk az elérni kívánt változás felé.

#24

Akkor most én megmutatom neked az ellenpéldát, úgy most már egy vagyok azokkal, akikkel beszélgettél.

Tanultam, diplomáztam, a szakmámban dolgozom, szeretem a munkám és nem azért lett meg a munkám, mert "s..gget nyaltam", hanem azért, mert megdolgoztam érte.

"Senki nem írta,hogy nem szeretem a munkámat...szerinted, ha nem szeretném már nem léptem volna?!"

Akkor most te s..gget nyaltál? Vagy nem? Hisz te írtad: "csak nézd meg az emberek hány %-a csinálja/tudja azt csinálni, amit szeret/szeretne...én nem NY***ok segget, köszi!"

vs.

"A segget nyal megfogalmazásom arra összpontosult,hogy hiába tanul, tanult az ember nem tud érvényesülni csak ha be**ja magát a "nagyokhoz".. kösz, de én ezt kihagyom."

Inkább olvasd végig, amiket írtál, mert már nagyon belegabalyodtál saját irományodba, így már saját magadnak mondasz ellent.

Párkereséshez: szerintem nagy gond, hogy az emberek jelentős része rettentő igénytelen, ami nyilván a szegénységével együtt még kirívóbb. Mindezek mellett rosszul szocializált, nem tud emberekkel, nőkkel beszélni. Ehhez jön az, hogy eleve nem jár társaságba, nincsenek hobbijai, semmi olyan amivel felkelthetné a másik oldal érdeklődését.

Eleve egy nő felé nem jó kommunikáció az, hogy nincsenek céljaid, tengsz-lengsz az életben, elvagy a posványosban.

Nem jó pont a határozatlanság, hogy annyi önismereted nincs, hogy felmérd a helyzeted és reális képed legyen magadról.

Vagy nyilván ha már saját magad is egy csődtömegnek tartod, akkor miért gondolná ezt másképp egy nő?

Kérdező, egy opció:

Ha lehetséges költözz vissza a szüleidhez, spórolj össze egy kevés pénzt és inkább hitelre vegyél lakást. Sokkal kifizetődőbb. Az albérlet kidobott pénz. A hitelt pedig a saját lakásodra törleszted.

Vagy menj ki külföldre dolgozni.

29,

Nehogy felvegyél hitelt 300 ezres fizetésre!

Egy jobban fizető állást keress, de ne úgy, hogy "majd dolgozok többet, éjszaka hétvégén stb" alapon, mert az szépen lassan kicsinál.

Tanulj valamit, (nem feltétlen muszáj felsőoktatás) lehet szakma, de akár valamilyen egyéb képesítés is, a lényeg az, hogy keress többet.

30 évesen még időben vagy az ilyesmivel, hajrá sok sikert!