Milyen lehet gyerek és pár nélkül megöregedni?
Már ebből is sokan politikát csinálnak, hogy család, meg gyerekek, magány.
Hihetetlen ez a világ, az em ber éljen bármilyen ócska életet, arra is kap önigazolást, ez így jó, minden oké.
Fejlődni?
Na azt nem, egyszerűbb valami antiszoc. fórum, ahol megy a kölcsönös vállveregetés.
Mondom ezt magányosan, egyedül.
De nagyon nem vagyok rá büszke.
"Olyan emberekre gondolok a kérdés alatt akik szeretnek nagyon szabadnak lenni. Pl mindig járják a világot és ezért nincs is senkijük. Csak barátaik"
Ilyen emberek esetén szerintem semmi különösebb problémát nem okoz egyedül megöregedni sem anyagi, sem lelki értelemben azokhoz képest, akik családosok. Alapból van egyfajta kultusza a fiatalságnak, ez tesz egyfajta pszichológia nyomást mindenkire, aki már kikerül abból az életkorból, nem számít, hogy szingli vagy sem. Viszont én azt látom a környezetemben, hogy az egyedülállók közt csak egy kisebbség az, aki tényleg tudatosan él így. A legtöbbjük ugyanúgy szeretett volna, szeretne párt csak olyan elvárásai, elképzelései, élethelyzetei vannak, amik mellett nagyon leszűkülnek a lehetőségei és végül akkor megszokja így az életet. A gyerek más kérdés, azt szerintem is egyre kevesebben szeretnének, nyilván annak van egy életkori korlátja is főleg nők esetén.
Még bőven nem vagyok ebben a korban, de már huszonévesen kicsontosodtak a saját kis rituáléim, szokásaim, és már egy lakótársat sem tudtam elviselni, inkább vállaltam másodállást, csak hadd éljek egyedül, háborítatlanul.
Láttam példát magam körül arra is, mikor valaki úgy öregedett meg, hogy a párjával élt le egy boldog életet. Igaz szerelem volt, egyik nagymamámról meg nagypapámról beszélek, én elvesztettem egy nagyapát, de nem tudtam magam sajnálni, mert nagymamám utána már csak árnyéka volt önmagának. Láttam olyat is, ahol valaki, aki nem kellett volna, hogy kapcsolatban éljen, megözvegyült, és utána teljesedett ki igazából. És olyat is, aki sosem alapított családot és házasodott meg, mert nem akart. Ő is kiteljesedett öregkorára, vett egy szőlőt, abban dolgozott, házi bort készített, és hajléktalanoknak horgolt meleg ruhákat, meg a borát árulta. Elég boldognak tűnt.
Nyilván ha valaki vágyott volna családra, de nem sikerült, az bodogtalan lesz közpkorúan, meg idősen is. De aki direkt nem akart, az idősen jól elvan.
7-es válaszolóval egyet értek, mikor nagyszüleimhez jártam a kórházba, pont ezt láttam. Általában egyedül voltam a kórteremben, vagy az volt, hogy a testvéreim jöttek, de mindenki az én nagyszülőm ágyát állta körbe. Egy idő után már beszélgettem a szobatársaival is, meg nekik is vittem be cuccokat, mert sajnáltam őket, amiért hozzájuk soha nem jön senki. Mindnek voltak gyerekei, sokat meséltek is róluk.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!