Kezdőoldal » Emberek » Egyéb kérdések » Milyen lehet gyerek és pár...

Milyen lehet gyerek és pár nélkül megöregedni?

Figyelt kérdés
Olyan emberekre gondolok a kérdés alatt akik szeretnek nagyon szabadnak lenni. Pl mindig járják a világot és ezért nincs is senkijük. Csak barátaik

okt. 20. 07:15
1 2 3 4 5
 21/41 anonim ***** válasza:
33%

Már ebből is sokan politikát csinálnak, hogy család, meg gyerekek, magány.

Hihetetlen ez a világ, az em ber éljen bármilyen ócska életet, arra is kap önigazolást, ez így jó, minden oké.

Fejlődni?

Na azt nem, egyszerűbb valami antiszoc. fórum, ahol megy a kölcsönös vállveregetés.

Mondom ezt magányosan, egyedül.

De nagyon nem vagyok rá büszke.

okt. 20. 10:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/41 anonim ***** válasza:
85%
Az majd a vége felé derül ki. Semmire sincs garancia. Ha tökéletes család veszi körül az nagyon jó. Ha azt lesi a család, hogy mikor patkol már el, az borzasztó. Ha saját döntéséből egyedül él valaki, megteremt magának mindent és idős korában ebből tud maga köré gondozókat, társalkodókat gyűjteni, akkor elmondhatja, hogy egész életében úgy élt ahogy szeretett volna.
okt. 20. 10:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/41 anonim ***** válasza:
89%
Egyébként azt is elfelejtitek, hogy aki most fiatal és ilyen 30-40 év múlva lesz ez a kérdés aktuális neki, hogy öregkorára egyedül lesz, akkor szerintetek tényleg szétunná magát, amikor jelenleg is online többet él, mint a valóságban? Én, ha esetleg megérem az öregkort tuti, hogy Discordozok a vén haverokkal és gémelünk valamit. És nem leszünk egyedül ezzel abszolút. Tehát nem is igaz ez, hogy aki egyedül él, az kötelezően magányos lesz öregkorára, hiszen más lesz az öregkor a jövőben, mint amilyen az a jelenben.
okt. 20. 10:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/41 anonim ***** válasza:
19%
#23 ez működhet, egészen addig amég nem te leszel az egyetlen a társaságban akinek nincs senkije. Mert onnantól, hogy a régi haveroknak vsaládja lesz, sokkal kevesebb ideje jut rád. Nem mondom hogy semmi, de ha neked a mostani rendszer kielégíti a szociális igényeidet, akkor a jövőbeli közel sem fogja (tapasztalat, a mi baráti társaságunkban én voltam az utolsó akinek családja lett)
okt. 20. 11:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/41 anonim ***** válasza:
39%
23! Nem is tudod mekkora hülyeségeket írsz. Nem bántásból írom, mielőtt megharagudnál.
okt. 20. 11:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/41 anonim ***** válasza:
15%
22! Az élet továbbadása, utódok nemzése, vérségi közösség, genetikailag kódolt! A természet ellen menni olyan mint tornádóban pisilni, ez látszik is a társadalmakon. Rengeteg nyugtató, alkohol, drog, öngyilkos hajlam, meg a minden szar című műsor. Miközben sokkal több mindenünk van mint amire szükségünk lenne. Az állatvilágban látható hogy miről szól az élet, csak egy nyomorult gombát ha megnézel, akár a penészt! Egymást védik és összetartanak, szaporodnak. Amely kevés faj ennek ellenkezőjét csinálta kipusztult. Ha többet öl mint amire szüksége van, feléli az erőforrásait és kipusztul. Mi az hogy jól éltem? Sok gazdag embernél dolgoztam, dolgozom. Sok pszihiáterhez jár, meg elválik a felesége tőle de még a gyerekei sem nagyon beszélnek vele mert 60 évesek és még mindíg csak a pénz mozgatja az életét, és nem látok kitörő boldogságot az arcukon. Némelyik el is mondja.
okt. 20. 11:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/41 anonim ***** válasza:
84%
26, magad mondod, családos, felesége van, mégsem boldog. Pont azt kellene elfogadni, hogy nem-nem, egyáltalán nem mindenkit a családosdi tesz boldoggá. Pont a sok alkoholista férjet, nyugtatózós feleséget akartam felhozni példának, megelőztél. Ha valaki a világot akarná bejárni, itt lenni-ott lenni, mindig más nőt meghódítani, minden sportot kipróbálni, azt egyszerűen tilos belekényszeríteni a családdal járó mindennapokba. Boldogtalan lesz ő, a felesége, a gyerekei. Nincsenek egyenemberek, nincsenek egyenvágyak és ez teljesen rendben van így. Az nincs rendben mikor "elvárások" miatt valaki a nyakába vesz olyan felelősséget amit valójában a háta közepére sem kíván. Legszebb, mikor vagy nincs is ennek tudatában, vagy önmagának sem meri/tudja bevallani. Aztán él családosként, mondvacsinált cirkuszokat generálva, tönkretéve a maga és mások mindennapjait, életét.
okt. 20. 12:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/41 anonim ***** válasza:
72%
Azt írtam tévedésből, hogy az én hibám, hogy egyedül vagyok. Ez tévedés, mert ez nem az én hibám, hanem az én dolgom ill döntésem volt. Igyekszem nyugodtan élni, minden lehetséges stresszfaktort kiszedni, amit csak lehet. Van így is elég és részben az életforma okozza, de sokkal kevesebb, mintha valakivel együtt kéne lennem, akivel nem szeretnék. Ezt próbáltam, nem volt jó. Nem a másik volt a hibás, hanem én, aki nem jöttem rá, hogy ez nem nekem való élet. Aztán rájöttem, eldöntöttem és azóta sokkal nyugodtabban és jobban élek.
okt. 20. 12:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/41 anonim ***** válasza:
63%

"Olyan emberekre gondolok a kérdés alatt akik szeretnek nagyon szabadnak lenni. Pl mindig járják a világot és ezért nincs is senkijük. Csak barátaik"


Ilyen emberek esetén szerintem semmi különösebb problémát nem okoz egyedül megöregedni sem anyagi, sem lelki értelemben azokhoz képest, akik családosok. Alapból van egyfajta kultusza a fiatalságnak, ez tesz egyfajta pszichológia nyomást mindenkire, aki már kikerül abból az életkorból, nem számít, hogy szingli vagy sem. Viszont én azt látom a környezetemben, hogy az egyedülállók közt csak egy kisebbség az, aki tényleg tudatosan él így. A legtöbbjük ugyanúgy szeretett volna, szeretne párt csak olyan elvárásai, elképzelései, élethelyzetei vannak, amik mellett nagyon leszűkülnek a lehetőségei és végül akkor megszokja így az életet. A gyerek más kérdés, azt szerintem is egyre kevesebben szeretnének, nyilván annak van egy életkori korlátja is főleg nők esetén.

okt. 20. 12:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/41 anonim ***** válasza:
76%

Még bőven nem vagyok ebben a korban, de már huszonévesen kicsontosodtak a saját kis rituáléim, szokásaim, és már egy lakótársat sem tudtam elviselni, inkább vállaltam másodállást, csak hadd éljek egyedül, háborítatlanul.

Láttam példát magam körül arra is, mikor valaki úgy öregedett meg, hogy a párjával élt le egy boldog életet. Igaz szerelem volt, egyik nagymamámról meg nagypapámról beszélek, én elvesztettem egy nagyapát, de nem tudtam magam sajnálni, mert nagymamám utána már csak árnyéka volt önmagának. Láttam olyat is, ahol valaki, aki nem kellett volna, hogy kapcsolatban éljen, megözvegyült, és utána teljesedett ki igazából. És olyat is, aki sosem alapított családot és házasodott meg, mert nem akart. Ő is kiteljesedett öregkorára, vett egy szőlőt, abban dolgozott, házi bort készített, és hajléktalanoknak horgolt meleg ruhákat, meg a borát árulta. Elég boldognak tűnt.

Nyilván ha valaki vágyott volna családra, de nem sikerült, az bodogtalan lesz közpkorúan, meg idősen is. De aki direkt nem akart, az idősen jól elvan.


7-es válaszolóval egyet értek, mikor nagyszüleimhez jártam a kórházba, pont ezt láttam. Általában egyedül voltam a kórteremben, vagy az volt, hogy a testvéreim jöttek, de mindenki az én nagyszülőm ágyát állta körbe. Egy idő után már beszélgettem a szobatársaival is, meg nekik is vittem be cuccokat, mert sajnáltam őket, amiért hozzájuk soha nem jön senki. Mindnek voltak gyerekei, sokat meséltek is róluk.

okt. 20. 15:01
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

További kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!