Milyen lehet gyerek és pár nélkül megöregedni?

Én imádom ezt a helyzetet. Örülök, hogy így döntöttem.

Ha ők ezt az életet választották, az azt jelenti, hogy jó nekik így élni.

Látom azért vannak még intelligens emberek, akik nem állnak be a sorba. A társadalom próbálja belesulykolni az emberekbe ezt a "házasság+gyerek nélkül senki vagy" dolgot, hogy a későbbiekben is legyen utánpótlás rabszolgákból. Persze nem azt mondom, hogy egy család nem tud örömet okozni, csupán azt, hogy akinek más a fontossági sorrendje, abban nem bűntudatot kéne kelteni, meg kirekeszteni, hanem tiszteletben kéne tartani a döntését.

7! Azért nem ez a gyakorlat. Én ismerek, ismertem olyan embereket akiknek senkijük nincs-nem volt. 65-évesen reggelente a ház oldalába ment ki pityeregni. Ha évente a keresztlányáék Angliából hazajöttek az volt az egész év fénypontja. Most is van olyan ismerősöm 91-évesen tök egyedül van. Idegeneknek fizet hogy vigyék ide vagy oda, pedig fiatalon nagyon jól élt, a régen elhunyt férje magas beosztásban volt, utaztak. Mire gyereket szerettek volna már nem lehetett. A férje rég meghalt. Az hogy nem megy a saját gyereke a saját szülőjét meglátogatni, roh..jon meg! Neki sem kívánok jobbat ha az út végére ér. Bár lehet hogy szülőként az idős ember is követett el hibákat és azért nincs kötődés, de mind követünk el. Felnőttként jövünk rá, milyen könnyen ítélkezünk fiatalon.

Ha 60 évesen meghalok, akkor is simán megérte. Ha 90 éves koromban másnak kell ide-oda hurcolászni, akkor is megérte. A testeddel és az öregedéssel nem tudsz mit csinálni. Mivel még nem tartok ott ezen nem kell gondolkodnom.

Pont most tudsz ezen gondolkodni, de mindenki a maga életének a kovácsa. Dolgoztam pedagógus házaspárnak is, nyugdíjasok voltak mindíg marakodtak valamin. De mikor az öreg meghalt, a néni belebetegedett. Azt mondta még a zsörtölődés is jobb a magánynál. Nem tudom mennyi idős vagy, de minden más lesz mire 60 leszel.

Egyénileg változik, aki értelmes, annak nem okoz gondot.

Az majd akkor kiderül. Jelenleg semmilyen feszültség és zsörtölödés nem hiányzik, volt belőle elég.

18! A legtöbb esetben nem csak a másik hibás, mármint amiből volt elég. Én is a harmadik kapcsolatomban értem meg arra hogy élni és élni hagyni, tolerálni. Szerencsére a párom is. Mondjuk kiéltem magam, nem nősültem 20-évesen. Azok a barátok-ismerősök már elváltak. Az biztos hogy amire 15-20-éve azt hittem hogy jó, azt ma biztosan nem választanám, és néha jó csendben magunkba nézni. Rájöhetünk hogy mi sem vagyunk tökéletesek, és ha valaki a tökéletlenségünkel együtt elfogad, és fordítva, az működni tud. Csak tapasztalatokkal épül fel egy érzelmi inteligencia.

Sosem gondoltam, hogy a másik a hibás. Sőt pontosan tudom, hogy az, hogy egyedül akarok és szeretek élni az az én hibám, senki másé. Na, ezt nem akarják megérteni. Ez a probléma kifelé. De mivel ez már nem annyira érdekel ismerve a helyzetet, ezért nem foglalkozom vele.