Milyen lehet gyerek és pár nélkül megöregedni?

Igen, ez attól függ, hogy önként választották-e ezt az életformát és a gyerek/párkapcsolat "hiányát" be tudják-e tölteni mással, vagy a személyiségük, sorsesemények, stb. miatt maradnak/lesznek magányosak.

Magányos.

Én nem hiszem, hogy meg fogok öregedni, szerintem addig nem jutok el, de amíg élek egyedül leszek és nincs vele bajom, mert nem való mellém senki igazából. Ha az érintett embert nem zavarja, akkor igazából el tud lenni valaki simán így egyedül. Ezernyi dolog van, amit lehet csinálni szabadidődben, és abból így egyedül élve sok van. Szóval kishíján azt csinál és úgy él, ahogy akar.

Én jelenleg úgy látom (28/f), hogy engem a házasság és gyerekek egyáltalán nem tennének boldoggá, sőt inkább rabszolgává tenném magam vele egy életre. Amikor kicsi voltam, akkor az én apám is folyton éreztette velem, hogy kínlódás volt számára nevelni engem, de bennem legalább van annyi, hogy ne ejtsek teherbe senkit ennek ellenére is...

Nincsenek barátaim sem. Más önzőnek gondol ezért, de azt gondolom, hogy akiknek nincs párjuk/gyerekük, azoknak valószínűleg okkal nincs, mert tudatosan gondolkodnak előre, hogy mernek-e felelősséget vállalni egy/több gyerekért, egy/több társért és ha nem éreznek megfelelő felelősségérzetet ezért, akkor jogosan választják az egyedüli életet. Ez nem jelenti azt, hogy magányosak lennének, mert pl.: a munkájukban kiteljesedik az életük.

Kórházban dolgozom, több olyan idős ember fekszik bent, akikhez nem jön senki látogatóba, pedig vannak gyerekeik és unokáik is. Van, akinek külföldön élnek a gyerekei, de van olyan is, hogy egyszerűen nincsenek beszélőviszonyban. Szóval attól, hogy lesz valakinek gyereke és unokája, még lehet magányos idős korára.

Sza@r

Megszokják és utána már nehéz váltani.

Volt olyan barátunk, aki tudatosan választotta ezt az életet. Megvolt mindene, gyönyörű lakása, jó munkahelye, barátai. Jól élt, sokat utazott, és bár egyedül élt, egyáltalán nem volt magányos. Sajnos 56 évesen agytumor vitte el.