Hogy lehetünk mi magyarok ennyire undorítóak egymással?

Külföldön élő magyarként én egyszerűen nem foglalkozok más magyarokkal. Nyilván ha összefutok eggyel, akkor emberségesen és normálisan viszonyulok hozzá, de erről többről szó sincs (pont mint minden más nép esetében). Nekem semmit sem jelent, hogy ugyanabban az országban születtünk; se jót, se rosszat.

Nekem szinte csak rossz tapasztalatom van azzal, ha egy magyar megneszeli külföldön, hogy én is az vagyok. Rögtön jönnek a követelések (nem kérések, követelések). Intézzek neki munkát és lakhatást, tanítsam meg neki a nyelvet, szerezzek neki kezdeményt és miegymás. Csak rám szeretnének függeszkedni, hogy kihasználjanak, és szerintem érthető, ha ebből nem kérek. Aztán nyilván én vagyok a rossz.

25/N

A magyar népre illik a legjobban a mondás “ember embernek farkasa”

Ez jól látszik ezen a fórumon is, hogy a kérdéseket pl a jog szempontjából közelítik meg, a morális oldalával nem is foglalkoznak, az a része megszűnt.

Senki nem köteles semmire, csak a minimumot ott né megtenni, hogy ne ütközzön a törvénybe, ennyi!

Nagyon lepusztult morálisan a világ, eddig legalább az emberek féltek istentől, vagy a falu szájától, most már semmi visszafogó erő, semmi szent!

Főleg a nők undokak egymással, a szülők a gyerekeikkel stb

Erről van szó, 2 es, hogy neked semmit nem jelent külföldön sem, hogy a masik magyar.

Nincs összetartás, nincs semmi.

Külföldön is kerülik es gyűlölik egymást, akkor járnak össze, ha valami haszon néz ki. Ennyi!

Mondjuk pl a román segíti a egyik a másikat, munkával, ha lehet, tanáccsal, információval, szívesen! Nekik ez természetes! A magyar azt mondja, hogy kihasználják.

Elzárkózik.

Szerintem ez genetikai. Ilyen a beállítottság. Ahogy a kutyafajoknál is van harci kutya es van nyugodt kutya.

#4

Mit kezdjek azzal, hogy magyar? Miért kéne, hogy számítson? Ez ugyanolyan semmitmondó, esélyen múló dolog, mint az, hogy valaki nő vagy férfi, hogy heteroszexuális vagy nem.

Azokkal fogok össze, akikkel tudok azonosulni. Akikkel vannak azonos érdeklődéseink, azonos céljaink, akikkel a világlátásunk ha nem is megegyezik, de összeegyeztethető. Akikkel több és mélyebb dolog köt össze, semmint valami olyan alapvető dolog, amibe nincs beleszólása az embernek.

Nekem se egy magyar adott munkát, hanem egy olyan ember, aki látta bennem a potenciált, pedig választhatott volna mást. Én se egy magyart szállásoltam el ingyen a kanapénkon, hanem egy barátot, akivel volt egy közös projektünk, de nem volt pénze saját lakhatásra arra az időre.

Senki se értsen félre, rengeteg fantasztikus magyar ember része az életemnek. A családom, a barátaim, volt tanárok és kollégák, akik nélkül sokkal szegényebb lennék a szó minden értelmében. Viszont esetükben se érdekelt soha, hogy magyarok, az érdekelt, hogy milyen emberek.

25/N

#5

Nyilván ha azt kérdezik, hogy milyen helyeket érdemes meglátogatni a környéken vagy ilyen egyszerű, számomra semmibe sem kerülő segítséget kérnek, abban örömmel segítek. Szeretek is titkosabb, kevésbé ismert helyeket ajánlani, elvégre ki ne örülne egy kalandosabb, egyedibb utazásnak?

Arra viszont nem fogok hónapokat szánni az életemből, hogy valakinek megtanítsak egy komplett nyelvet. Nem fogom magamra vállalni idegenek megélhetését (az én munkahelyemre nem is jöhetnének csakúgy) és lakhatását. Nem fogok kezeskedni egy olyan emberért, akiről nem tudok semmit. Vannak erre biztosan megfelelő közvetítő cégek, de én nem olyanban dolgozok. Nem fogok időt, pénzt, energiát pocsékolni olyan emberekre, akik úgy viselkednek, mintha tartoznék nekik bármivel is, csak mert történetesen ugyanazon a területen születtünk. Ez egyszerűen pofátlanság.

(Nincs olyan, hogy "harci kutya". Az emberi vérszomj nevelte bele bizonyos kutyákba a harciasabb jellemet, de manapság sem lesz egy jó és szerető környezetben nevelkedett pitbull agresszív szörnyeteg. Ajánlom Richard Strebel munkásságát a témában.)

25/N

6 os, akiben ez nincs meg, annak hiába magyarázod!

Mesélte egy idős bácsi, hogy a rokona visszatért a hadifogságból es vonaton jöttek, ahány országon átmentek, a népek várták őket kenyérrel, vízzel, a magyaroknál senki!

A románnak vagy arabnak nem kell magyarázni miert húzzon a szíve es empátiája a fajtája felé, ösztönösen teszi!

A magyar ösztönösen hárítja es meg büszke is rá, meséli a svéd, vagy angol kollégáinak, hogy ő nem bírja a magyarokat es nem is tart kapcsolatot! Es ezzel magával baszik ki, mert ettől nem fogja a svéd keblére ölelni, hogy hú hát te akkor svéd vagy!

Ugyanúgy idegen marad a számára, meghallgatja mint érdekességet es kész!