Miért nem állnak fel az időseknek?

Érdekes, hogy az ilyenkor fel sem merül, hogy talán sűríteni kéne a járatokat, hogy ne kelljen senkinek fél órát ácsorognia és egyensúlyoznia.

Én bkk-n le sem ülök, volánon pedig lehetőleg jó hátra, pont azért, hogy ezeket a szitukat kerüljem, de ha úgy van, át szoktam adni a helyem, kérés nélkül.

Szerintem ez szimplán önzőség a fel nem állóktól, mert nekik is megterhelő ácsorogni és a borzalom minőségű, kátyús-kanyargós utak miatt egyensúlyozni és valahogy úgy helyezni a nagy, nehéz iskolatáskát, hogy ne zavarjon senkit.

“Mindenkinek pont annyi joga van ülni, mint bárki másnak.”

Igen, de mondjuk egy empátiaérzékkel rendelkező embernél nem kérdés, hogy átadja a helyét olyannak, aki terhes, idős, törött lábú stb. Ahogy első kommentemben írtam, nem véletlen, hogy ezek szinte mindig nők. A férfiak nagy többségébe annyi empátia szorult, mint egy darab fába.

Idősként írom: hiányolom, hogy mèg senki sem nyuggerezett, banyatankozott. Sértve érzem magam! 😀

Van mindenféle fiatal és idős.

Úgy negyven ève egy nyanya fölém tornyosult, és mutogatni kezdett ingerülten, hogy föl, föl, föl.

Ilyen kedves volt. Többen rászoltak, hogy mégsem így kellene. Ilyennek soha nem állok fel.

Egyszer a félig üres metrókocsiba beszált egy nyanya. Nem ferfítek, nem kutalálok: gyakorlatilag ráült egy óvodás kislányra. Két sràc pont szemben összenézett, és minden szó nélkül felemrelték ültében és kirakták a peronra.

A jelenről: 67 éves vagyok. De úgy gondolkofom, hogy smíg bohócnak öltözöm, és a 4km/h sebességet sumán hozom, nem illik hozzám játszani a trotlit. Rendszerint kedveden utasítom. Akkor nem, ha az illetö annyira szívélyes, hogy megbántódna.

Alspvetően nincs rossz tapasztalatom. Kevés mosolyt látok. Sokuknak olyan világfájdalom tekintete van, de ez már más téma.

Öreg vagyok, de talán még nem szenilis. Más világ volt a hatvanas-hetvenes évek, de mi sem voltunk sem jobbak, sem rosszabbak.

Ha sok az elütés, bocs! Nem látok rendesen.

ma 20:27

Oszt' ezt mégis melyik mondatomból sikerült kiolvasnod?

Én azt írtam, hogy:

1) Aki le akar ülni, az szóljon, ez az alap.

2) Lehetőleg kifejlett, erejük teljében lévő emberpéldányok álljanak, ha már valakinek állni kell, és ne egy gyerek, aki el se éri a kapaszkodót vagy nincs mér elég ereje megtartani magát.

Amúgy vicces, ahogy változtatod a szereplőket annak megfelelően, hogy igazold magad, mert az előbb még 10 évesekről volt szó, most meg hirtelen 18 évesekről beszélsz. Ilyet én is tudok. Szóval te elvárnád egy 5 éves leukémiás, félkarú kislánytól, hogy adja át a helyét Növényi Norbert olimpiai bajnok birkózónak?