Mi volt az életetekben a legnagyobb "mélység", amiből sikerült felállnotok és új életet kezdenetek? Őnerőből vagy segítséggel sikerült ez?

A legnagyobb mélység 26 évesen történt meg velem, mikor anyukám meghalt 56 évesen 12 évig tartó daganatos betegség után. Leginkább önerőből álltam talpra, de idén elmentem szakemberhez is 7 év után, aki rá világított jó pár dologra.

34N

1.mikor az a barátom szakított velem akivel úgy volt házasodunk és örökké egyutt. Szakitás után először a Dunának indultam el, csak pont jott egy srácismerősöm elkezdtünk dumálni vitt magával mindenhova törődött velem feldobott..azota is ugy emlekszem vissza rá lehet fentről küldték akkor épp elém az utamba.

2.amikor még alkalmi melokbol éltem azt se tudtam mi az felnőttnek lenni, es aztán pont 2 munkahely közt voltam, pont barátom se volt épp, erre anya kidobott az utcára.(se pénz se lakhely se semmi. Mondjuk nekem olyan anyám van amugyis aki mindig akkor rúg az emberbe mikor pont baja van. (Nagyim mentett meg lakhellyel de vele nehéz élni mert rigolyas, aztán másik ismim odaköltöztetett hozzájuk anyujához, (mamahotelbe)igy ugy veszem egy másik anya mentett meg.

Egyik anya utcára dob, egy másik anya befogad..

3. Amikor bántalmazo párom volt, az életem mentettem menekultem, kozben pont akkor csődölt be a cég es lettem munkanelkul, aztán apa meghalt, anyám meg rámküldte a rendőröket rágalmazással(fizessek ügyvédet is a semmiből is). Es mindez teljesen egyszerre.

Gyászban voltam, életveszélyben, hatósági problémákkal, aztán pénztelenségben éhezésben, és igy járkáltam interjúkra szépen felöltözve és igy kedvesen és mosolyogva és szakmailag pengeélnek lenni ilyen háttérrel, de megcsináltam(es voltam olyan 40 kg már..)

És felvettek! És ráadásul olyan hely, amivel senki nem mert kekeckedni. Se anyám se hatóságok se a bántalmazó.(belügy) egyből "védelmem, hátszelem" lett úgy, hogy a munkahely nem is tudott semmiről. Ezt is ugy érzem mintha "angyaloknak" köszönhetném ezt a munkahelyet.

Szerintem tökegyedül egyik se ment volna ezekből felállni.

Én nem tudtam talpra állni belőle

26/f