Mások is úgy gondolják, hogy az a mondás, hogy "a pénz nem boldogít" nettó baromság?

Az emberek leginkább két okból gondolják, hogy a pénz boldogít. Az egyik csoportnak annyira nincs pénze, hogy minden problémájuk valamilyen formában a pénz körül forog. Ezért számukra a pénz az élet minden mozzanatában tudna könnyebbséget, boldogságot hozni.

Mert ha nincs pénz gyógyszerre, nehezebb a betegséget elviselni. Ha nincs pénz, akkor többet nélkülöz az ember, a legkisebb dolgok beszerzése is nehézséget, fejtörést, boldogtalanságot okoz. Ha kevés a pénz, akkor sokat kell érte dolgozni, hogy a minimális szükségletekre fussa, így az embernek kevesebb ideje és főleg energiája jut a családra, pihenésre, magára, boldogságra. És ebből a helyzetből nagyon nehéz kitörni és még ha sikerül, akkor is nagyon megbélyegezheti az ember viselkedését, gondolkodását, hozzáállását - főleg a pénzhez és a boldogsághoz.

A másik érintett csoport, akik akiknek sok van belőle (főleg, ha nem ők dolgoztak meg érte, hanem csak az ölükbe hullott a szerencse, családi helyzet, szerencse vagy egyéb tényezők folytán), ezért hajlamosak azt hinni, hogy a pénzzel bármit meg lehet oldani. Többek közt ezért is ragaszkodnak hozzá mániákusan, nehogy elveszítsék a pénzüket. Egyrészt attól érzik magukat valakinek és a köreikben mindig van valaki, akinek több van és ezért kevesebbnek érezhetik magukat nála. Másrészt pedig nagyon is tudják, hogy ha mindent a pénzüknek köszönhetnek, akkor a pénzzel együtt mindenüket el is veszítenék. És ha nem ők maguk hozták össze a pénzt, akkor az elvesztése után újrakezdeni se nagyon tudnák.

Aztán egy ponton valószínűleg ők is kénytelenek szembesülni olyan problémákkal, amiket a pénz nem tud megoldani. Egészségügy terén sok minden megvásárolható, de egy ponton túl már nem tud segíteni a pénz sem. Őszinte barátságot, szeretetet, szerelmet és valódi boldogságot sem lehet venni pénzen. Éppen ezért kergeti annyi gazdag ember az értelmetlen és sokszor ízléstelen luxus dolgokat, meg az alkoholt és a dorogokat. Mert ha már valódi boldogságot nem tudnak venni, akkor próbálnak mindenféle pótszereket, amikkel legalább valami boldogsághoz hasonló dolgot tudnak elérni. Legalább ideig-óráig büszkék lehetnek egy drága holmira, szép ékszerre. Csak sajnos az ember egy idő után megunja, amije van és újabbat, nagyobbat, szebbet, jobbat akar helyette. Főleg ha csak a valódi boldogság pótlására próbálja használni...

A pénz ugyanolyan erőforrás, eszköz, mint a víz, tűz, élelem, szerszámok, vagy egy kés. Ha van belőle ÉS tudsz is megfelelően bánni vele, akkor hasznodra tudod fordítani és el tudod érni, hogy segítse az életedet, megoldani a problémáidat. Leginkább olyan, mint egy emelő, vagyis meghosszabbított erőkar a fizikában. Nem ő maga végzi a munkát, de megnöveli az eredményességét.

Mivel a pénz egy univerzális közvetítő eszköz, cserealap, ami önmaga valójában szinte semmire sem alkalmas, de másokkal bármi másra elcserélhető, ezért nagyon sok féle probléma megoldásában segíthet. Ugyanakkor, aki nem ért megfelelően ahhoz, hogyan bánjon vele, annak komoly gondjai származhatnak belőle.

Egyébként ez az utolsó mondat igaz az időre is, ami a pénzzel ellentétben egyáltalán nem megújuló erőforrásunk. Valamennyi szabadidőt tudsz venni pénzen, hogy ne dolgoznod kelljen, hanem mással tölthesd. Pl. ha a te munkaidőd többet ér, akkor megfizethetsz egy sofőrt, bejárónőt, takarítót, szakácsot, asszisztenst, hogy bizonyos dolgokat elvégezzenek helyetted, amíg te több pénzt keresel, mint ők, vagy csak több időd legyen pihenni, családra, bármire.

De ha éveken, évtizedeken keresztül alig látod a családot a munka (vagy bármi más) miatt, félelmek, vagy bármi más miatt kihagysz dolgokat az életedben, elszalasztasz egyszeri lehetőségeket (pl. a fiatalságodat), az később nem fog visszatérni és senki nem tudja pótolni az ilyen módon elfecsérelt idődet - és pénzzel sem tudod sem megvenni, sem kárpótolni.

Pénzt viszont bármikor lehet csinálni. Vagy az idődet bocsátod árúba, vagy a tudásodat, netán egyéb helyzeti előnyeidet (kapcsolatok, ötletek, fizikai erő, külső, stb).

Aki elég okos és talpraesett, az képes pénzt csinálni. Minél több féle dologhoz ért és minél eredményesebben alkalmazkodik a körülményekhez, annál inkább képes a tehetségét pénzre váltani. Ha pedig tud a pénzzel is bánni, akkor azt beosztani is tudja, hogy ne fogyjon el, befektetésekkel pedig tudja tovább gyarapítani, hogy minél több és minél hosszabb távon álljon rendelkezésére.

Volt egy kollégám, aki még csak hónapról hónapra sem élt, mivel az már szenzáció volt, ha nem mínuszban zárta a számláját. Túlórák, hétvégék és minden plusz amit valaki nyakába lehetett akasztani, azt megkapta és nem azért mert ő ezt annyira élvezte, hanem mert a főnökünk tudta, hogy nem mondhat nemet.

Csak azok mondják hogy "nem boldogít", akiknek még sosem volt annyi.

Modern világban élünk. Pénzből élsz, lehetőségeket kínál számodra.

"Mind egy hogy gazdad, vagy szegény vagy. A lényeg, hogy mindíg legyen pénzed!"

Seneca szerint a boldog ember az, aki nem vágyik többre, mint amije van. Jó példa erre #27-es egyik és másik haverja.

A pénz nem boldogít jobban, mint az étel, hogy nem fázol, vagy egy kényelmes cipő. Viszont nélkülözhetetlen hozzá, hogy az ilyen és hasonló szükségleteket biztosítani tudd. Ebben viszont irtó sokat segíthet, ha képes vagy tudatosan, tájékozottan és megfelelően kezelni a pénzügyeket, illetve helyén kezelni a pénz szerepét. Egy kis pénzügyi tájékozottság és néhány jobb gazdasági döntés iszonyú sokat számít a jobb anyagi helyzet megteremtésében. Minél korábban elkezdi az ember, annál nagyobb a hatása (lásd a kamatos kamat működését).

"Tudom, most az jön majd hogy fejlesszem magam, tanuljak, legyen diplomám stb, és akkor lehet jobb munkám, amivel több pénzt tudok keresni..."

Nem a diploma az igazán fontos, hanem a piacképes tudás és az a képesség, hogy meg is találd azokat, akik képesek és hajlandók is fizetni a munkádért. Ezeknek a feltételeknek akkor is teljesülnie kell, ha van diplomád és egyáltalán nem biztos, hogy a diploma mellé adnak minden a megélhetéshez szükséges tudást is.

Viszont mindenképp jobban tudsz érvényesülni a munkaerő piacon és az életben is, ha sikerül összeszedni a szükséges tudást.

Lehet kevéssel is boldognak lenni és lehet sok pénzzel is boldogtalannak lenni A kulcs kérdés az, hogy ki miben és hogyan keresi a boldogságát. Természetesen mindennek az alapja, hogy a létszükséglet meglegyen. Hiszen, ha nélkülözés, vagy egyenesen éhezés van, akkor jóval nehezebb boldognak lenni.

Viszont nagyon könnyen félre kalibrálódik az ember helyzet értékelése. Irtó komoly különbségek lehetnek az ember tényleges szükségletei, a szükségleteknek hitt vágyott dolgok és azok között, amiket meg is engedhet magának. Sokan ezeket nem is képesek helyén kezelni és még a leginkább nélkülöző szegényeknél is gyakran előfordul, hogy olyasmikre költenek (pl. alkohol, cigi, cukros üdítők, gyorskaja, kocsi, műköröm, ékszer, stb), amire valójában nem volna szükségük, az anyagi helyzetüknek és akár az egészségüknek is viszont sokat árt. A hibás döntést meg sokszor azzal igazolják, hogy "nehogy már ezt a kis boldogságot ne engedhessük meg magunknak". Csakhogy abba már nem gondolnak bele, hogy napról-napra, éveken át hatványozódva mekkora őrületes kiadásokká válnak ezek.

Persze nem kell minden jóról lemondani, de a rossz szokások és a szenvedély betegségek ritkán igazán jók, ellenben rendkívül drágák...

Írok pár ötletet, hogyan tudsz spórolni.

Pl. ha van konyhakerted, akkor nem kell hipermarketben, vagy piacon megvenned azt, ami megterem otthon.

Én az erkélyen termesztek petrezselymet, hagymát, paradicsomot, paprikát, ezeket nem veszem meg.

Ha marad kenyér, amit nem eszünk meg, azt lefagyasztom.

Listával járok vásárolni, és azonkívül nem csábulok el.

Üdítőket nem iszok, csak csapvizet (ráadásul egészségesebb).

Időnként másodállást is vállalok, évente 2-3 hónapra kb.

Egy szintén irodista.

Fontos, hogy az ember felesleges dolgokra ne költsön, ha teheti, minimalizálja a költségeit és fontosak az erről szóló tanácsok és tippek is.

Viszont azzal is fontos tisztában lenni, hogy a spórolással csak egy minimális szintig lehet leszorítani a költségeket, de egy szint alatt már nem lehet tovább lefaragni belőlük.

Növelni a bevételeket viszont lehet és ennek nincs felső korlátja. Itt jön az a duma, hogy képezd magad, tanulj piacképes szakmát, keress jobban fizető munkát, jobb érvényesülési lehetőségeket.

Szép dolog a szerénység, visszafogottság. De aki egy élet munkájával sosem lép előre a ranglétrán, mert nem vágyik komolyabb munkára, felelősségre, az elég sokat tesz érte, hogy lábon lője magát anyagilag. Mert egy alacsony szintű munka béréből nehéz megalapozni egy egész életet. Az igényei viszont mindenkinek nőnek, ahogy előre halad az életében. Ahhoz meg ki is kell termelni a költségeket.