Miért néznek másképp arra, akinek nincs gyereke ? Miért gondolják, hogy könnyebb neki minden? Főleg ha egyedül él.

Gyerekkel addig nehezebb, amíg a gyerek kicsi.

A gyerekeim 19 és 20 évesek. Amikor eltört a lábam, az egyik gyerekem vitt be az ügyeletre.

Most mindketten nyári munkát vállaltak.

Egy csomó mindenben segítenek és ez csak a fizikai része, mert van a dolognak lelki része is. Jó a kapcsoltunk velük, szoktunk együtt túrázni - az egész család. Sokat beszélgetünk, jó a családi életünk.

Szóval gyerekkel az első évek nehezek, főleg az első 3 év, amikor még kicsik, de annak is megvan a szépsége. Lehet őket szeretgetni, ringatni. Mostanában egy kutyát ringatunk, mert már nincs kisgyerekünk.

Az a baj, hogy sokan csak addig látnak el, hogy a gyerek kicsi. Nem lesz mindig kicsi, az idő repül, ha van gyereked, ha nincs.

Egyfelől, el kell ismerni, hogy könnyebb, nincs ebben semmi extra. Értelmes ember ezen nem agonizál.

Másfelől, erősen át van politizálva a téma és démonizálva van a gyerekmentesség. Innentől már össze lehet rakni

"Azt tényleg nem értem, hogy aki annyira gyereket akart , utána miért csak panaszkodik, hogy fáradt, meg gyerek mellett nincs 5 perc nyugta. "

Miért ne panaszkodhatna?

Mármint, nekem még nincs gyerekem, de minden álmom volt, hogy egyetemre járjak. Akkor most nem panaszkodhatok arról, hogy néha milyen szr bejárni reggel nyolcra és kijönni este nyolckor? Vagy arról sem beszélhetek senkinek, hogy jajj milyen rossz, hogy ennyit szopatott xy tanár? Én akartam hallgató lenni, akkor semmi rosszat nem is mondhatok, a hallgatói létről??

Kertes házban lakom, ez volt minden álmom. Innenstől nem panaszkodhatok, hogy néha elegem van a kapálnivalóból? Igen, én akartam ezt a kiskertet, tudom, hogy meg kell kapálni, de most úgy érzem, ez megvisel. Ezt nem mondhatom ki hangosan?

Biciklivel járok dolgozni. Tudatosan választottam ezt a közlekedési módot. Nem panaszkodhatok amiatt, hogy huha, ma jó lett volna nem elázni munkába jöhet, most öltözhetek át?

Normális mennyiségű panasznak mindig helye van.

A panasz teljesen rendben van, itt inkább arról van szó, amikor egy gyerektelen ember szemére vetik, hogy neki nincsenek ilyen problémái, ami ilyen vádaskodás inkább. Ez olykor panaszkodással indul, és aztán szurkálódásba megy át.

Pl nálam ilyen volt, hogy bejön az ember dolgozni, panaszkodott, hogy hullafáradt, alig aludt a gyerek miatt. Van nálunk ilyen pihenőszoba, mondom neki hogy dőljél le egy órára, mert épp nem volt sürgős meló. És erre jön, hogy "mert szerinted egy óra alvás elég? Látszik, hogy nincs gyereked. Fogalmad sincs, milyen egy beteg gyerek mellett virrasztani."

Ezek után én nem foglalkozok vele, szenvedjen ahogy akar, de így kijönnek ezek a szurkálódások, hogy neki rossz és akkor valahogy rossz érzést próbál kelteni bennem, mintha én kihúztam volna magam valami feladat alól, mert én nem virrasztottam éjjel.