Hogy találtatok értelmet az életetetnek?

"Hat ja csak ez k**vara nem konnyu

Kimaszni a szarbol

Foleg ha az ember azt se tudja mit akar"

Viszont azt tudja, hogy ezt, ami most van, nem akarja. Akkor mi a megoldás? Változtatni!

De hogy valtoztasson ha nem tudja mit akar?

Atmegy masik munkahelyre az semmire se jo, kezdodik elolrol a szar

#22 Pont ezért kell váltani, hogy esélyt adjon magának. Ha az sem jön be, akkor menni tovább. Ennyi erővel mindenki, aki szarul érzi magát, maradjon a posványban!? Azok szokták ezt csinálni, akik lusták változtatni vagy egyszerűen nem tudnak magukért felelősséget vállalni.

Kockázattal jár? Igen! De ha kicsi esély is van rá, hogy jobb lesz, akkor nem jobb ezt meglépni, mint majd még két év múlva is kiírni itt erről egy kérdést?

0. lépés, keress olyan szakmát/munkát, amiből megélsz és nem utálod mint a sz/rt. A többi utána jön.

Nekem egyértelműen az anyagiak, lehet pénzért sportkocsit venni, saját házat tervezni albérlet helyett, meg gondolkodás nélkül kajálni, amit megkívánok. Magánélet terén már más, de tudsz nőre költeni, így vagy úgy, akkor meg van szex, ami szintén javíthat az életminőségeden. stb stb.

Mondjuk ez is tud egy idő után probléma lenni, ha az igények túl elharapóznak. De az már más kérdés

De most komolyan, akkor milyen tanácsot vártok? Ha most szar minden, akkor egyértelmű, hogy változtatnia kell. Legalább az esélyét megadni annak, hogy jobb lesz. Ahogy tesszük nagyon sokan. Én is volt, hogy leragadtam egy munkahelyen és állandóan sopánkodtam, hogy milyen szarul keresek. Aztán egyszer erőt vettem magamon és felmondtam. Úgy, hogy még nem volt másik állásom, de már annyira kiégtem, hogy azt mondtam, leszarom, jöjjön aminek jönnie kell. És jött. Rögtön egy olyan, ahol jóval többet kerestem, mint az előző helyen. Ott tanultam meg, hogy csak rajtam áll, milyen lesz a jövőm. Ha szar, akkor váltani kell, legyen az munka vagy magánélet. Igen, a 12 éves kapcsolatomat is így adtam fel, mert belegondoltam, hogy ha nem teszek semmit, akkor még húsz év múlva is ilyen szar lesz. Volt benne kockázat, nem kevés. De most sokkal jobb az életem, mert az elmúlt 10 évben minden változást sikerült pozitív irányba terelnem.

Rém egyszerű, legyen elképzelésed róla, hogy mi tenne boldoggá és csak a célra fókuszálj. Apró lépésekben ugyan, de biztosan el fogod érni, ha teszel érte. Persze lehet nyávogni meg panaszkodni, de attól jobb nem lesz.

Azt nem akarom elhinni, hogy egy felnőtt ember egyetlen dolgot sem tud mondani, amitől boldog lenne. (Megmaradva a realitás talaján és nem rögtön milliárdosnak kívánkozni.)

Egyébként tanulhatnál valamit, vagy elkezdhetnél valami vállalkozást, vagy valamilyen életmódváltáson gondolkodhatnál, pont azért, hogy túlléphess ezen a monoton állapoton.

Én kb. 10 éves koromtól fogva informatikus akartam lenni. Ez fiatalon nem jött össze, el kellett mennem dolgozni gyárba (CNC-re), utáltam, de muszáj volt. Ott lehúztam 5 évet, aztán voltam kkv-nál rendszergazda, stb., mígnem 30 éves koromra megtaláltam azt a pozíciót, amire azt mondom, hogy én akár nyugdíjig is ellennék itt, mert szeretem. De az évek során majdnem mindig volt a főállásom mellett valamilyen kis vállalkozásom, nem csak azért, hogy plusz pénzhez jussak, hanem mert szerettem csinálni, élveztem, hogy alkotok valamit, élveztem, hogy haladok előre.

De akármilyen hosszú távú célt ki lehet tűzni magad elé, pl. egy B2-es nyelvvizsga is lehet cél.