Gáz, hogy még ezt is ennyire sajnálja?

Akajd már le rólam :D

Nem követtem el halálos bűnt azzal, hogy leírtam, hogy nekem például nem lenne pofám elnézni azt, hogy valaki meghívjon és ne viszonozzam. Ebből szerintem érthető, hogy fordított esetben is jól esne és nem mondom, hogy "elvárom" hanem szerintem ez az illendő. Ha nem teszi akkor arra gondolnék, hogy nem igazán vagyok számára fontos. Nem, nem az haszonszerzés miatt, mert képzeld meg bírok venni magamnak bármilyen ételt és nem szorulok rá senki meghívására, de a figyelmesség jól esik.

Vergődhetsz itt tovább felőlem és idézgethetsz több soron abból amit leírtam, legyek felőlem pénzhes, telhetetlen haszonszerző rohadék, mert le mertem írni, hogy egy normális baráti kapcsolatban ezek a dolgok alapból kellene, hogy működjön és nagyjából egy szinten. Továbbiakban tényleg nem érdekel a dolog.

Azért idézek tőled mert átgondolatlanul fogalmazol, teli önellentmondással.

Magad számára sem világos a gondolkodásod de még javulhat ez.

Egy részével egyetértek de akkor sincs letisztázva.

Mondjuk ha ilyen indulatokat szül hogy mások kijavítanak és ilyen kardosan reagálsz akkor nem csodálom hogy mindenki elkerül és emiatt antiszociális vagy.

Gyűlölködés helyett figyelj az emberekre hogy mit akarnak mondani, nem pedig megsértődni és rögtön visszavágni.

Oké, akkor most még egyszer utoljára leírom, hogy mindenkinek tiszta legyen annak ellenére, hogy voltam már itt kamus, meg haszonleső stb..

1. Szerintem parasztság nem viszonozni azt amit a barátod érted tesz. Igen, ebben az is benne van, hogyha esetleg meghív. Nekem nem lenne pofám "elfelejteni" azt, hogy meghívtak és valahogy viszonoznám. Ha valakit szeretsz és valaki a barátod akkor az ilyen dolgokra oda szokás figyelni.

2. Én magam nem tartom jó dolognak a számontartást, hogy mondjuk a barátom 3000 Ft-t költött rám, akkor én sem fogok többet költeni, viszont számomra magától értetődik, hogy mondjuk beülünk valahova és mondjuk meghív, akkor nem szúrom ki a szemét másnap egy pogácsával és ezzel letudva a dolgot magamban.

3. Eszembe nem jutna azért meghívni valakit, hogy azt reméljem, hogy majd ő is meghív esetleg és akkor lehetek nagy haszonélvező és kikérhetek egy 10.000 Ft-os menüt és jól bezabálok az ő pénztárcájára.

4. Egyáltalán nem gyülölködtem, normálisan írtam. Mivel nem nyilvános nálad/nálatok a név, így én már nem tudom, hogy egy vagy több 2,5 csillagos ember kezdett el belémkötni és idézgetni amiket leírtam.

5. Elvárni pedig továbbra sem várok el senkitől semmit, főleg nem anyagi dolgokat, viszont hogyha valakinek én mindig segíteni szoktam és hogyha egyszer én kérek valamit és leráz, akkor jogosan esne szarul és gondolnám azt, hogy ez a barátság az ő részéről nem igazán olyan, mint a részemről.

Tovább pedig tényleg nem kívánom feleslegesen tépni a pofámat. Így is sokkal tovább tettem, mint azt kellett volna.

"Szerintem parasztság nem viszonozni azt amit a barátod érted tesz. Igen, ebben az is benne van, hogyha esetleg meghív. Nekem nem lenne pofám "elfelejteni" azt, hogy meghívtak és valahogy viszonoznám."

A valahogyon van a hangsúly. Szeretetnyelv barátságokban is létezik.

Ha nem várom el, hogy visszahívjanak, ha meghívom őket, de ha meghívnak, úgy érzem vissza kell hívnom... az nekem egy kicsit disszonancia.

Ez olyan, nem várom el, de jó lenne, ha magától adná azt, amit nem várok el.

"Én magam nem tartom jó dolognak a számontartást, hogy mondjuk a barátom 3000 Ft-t költött rám, akkor én sem fogok többet költeni, viszont számomra magától értetődik, hogy mondjuk beülünk valahova és mondjuk meghív, akkor nem szúrom ki a szemét másnap egy pogácsával és ezzel letudva a dolgot magamban."

Értem hogy mit akartál mondani, ennél az egynél érzem megint csak az önellentmondást.

"Én magam nem tartom jó dolognak a számontartást, hogy mondjuk a barátom 3000 Ft-t költött rám, akkor én sem fogok többet költeni"

Elemezzük: nem tartod jó dolognak a számontartást!

"viszont számomra magától értetődik, hogy mondjuk beülünk valahova és mondjuk meghív, akkor nem szúrom ki a szemét másnap egy pogácsával és ezzel letudva a dolgot magamban."

Itt viszont megcáfolod azt amit a mondatod első felében tettél.

Különösen ennél a résznél:

"akkor nem szúrom ki a szemét másnap egy pogácsával és ezzel letudva a dolgot magamban."

Tehát mégis számontartod, azaz ELVÁROD hogy ne egy pogácsával szúrja ki a szemedet! Mindegy hogy róla van szó vagy rólad, ebben hiszel!

Még egyszer mondom ez becsületbeli ügy, mindig saját magunknál pattog a labda hogy én milyen ember vagyok, mennyit adok, hogyan viszonyulok a másikhoz!

Bármelyik kapcsolatban felütik a fejüket az elvárások, viszonzások, érdekek, az már nem tiszta, önzetlen kapcsolat hanem üzlet és cserekereskedelem.