Az emberek miért sajnálják azt aki fiatalon hal meg? Mikor a halott már nem érez semmit és soha többe nem érheti semmi rossz?

Persze, mivel az emberek 99,99%-a pótolható rabszolga. De ha Newton, Einstein, Mozart, Galilei halt meg volna gyerekkorában, akkor még mindig azt hinnénk, hogy a Föld körül forog a nap.

Tenni kellett volna érte, és akkor nem élet volna 90 évet magányosan.

Feltételezem.. te se teszel semmit a napi 8 óra panaszkodáson kívül, hogy jobbra forduljon az életed.

A fiatalság a lehetőség, a jövő, az idősek a bölcsesség (aztán persze ebből fene tudja, mi lesz). Aki idős, mondhatni élt eleget, esetleg elég is volt neki annyi, aki viszont fiatal, még előtte állt az élet. Én, ha tudomásom lenne egy fiatal haláláról, legyen gyerek, tini vagy fiatal felnőtt, őt magát akkor sajnálnám, hogy már nincs, ha olyan véget ért (gyilkosság, más felelőtlensége, stb...). Én például nem a haláltól félek, hanem attól, hogyan jön el. Nem mindegy, elalszom és vége, vagy átgurul rajtam egy villamos, vagy megkéselnek. Az elhunytra gondolva, mondjuk valaki azért érez sajnálatot iránta, mert a hozzátartozóira gondolt, akiket ismert, és akik még élnek, átélik a veszteség fájdalmát. Azért is lehet sajnálni valakit, ha tudta más, hogy neki milyen tervei voltak, mennyit dolgozott a megvalósításért, erre hopp, elvágták az egészet - meghalt. Építette a jövőjét, az álmait, emiatt mondott le másról, elfoglaltságokról, emiatt éjszakázott, és végül semmi nem lett belőle.

Időskor és időskor között is van különbség. Nem mindegy, hogy hogyan alakult az élet és végül milyen lehetőségek lesznek. Gyakorlat alatt több idősek otthonában jártam, az egyikben hemzsegnek a csótányok, szegényház az egész borzalom, míg egy másikban megfizetik a minőséget, saját szoba, nem öten-hatan vannak egy szobában, jó levegő, sok zöld, szép kert, lehet hozni saját bútort, programok, max létszám, így mindenkire egyenlő arányban jut elegendő figyelem... utóbbi szívderítőbb, nem kevesen jöttek be komoran, aztán szokták meg és illeszkedtek be, és lettek újra boldogok.

Attól, hogy neked sok rossz jutott, nem lesz az egész világ rossz. Az életet nem mi választjuk, hogy világra jövünk, de aztán szíve joga mindenkinek eldönteni, hogy marad vagy nem. Túlzás, hogy pártolom az öngyilkosságot, de azt gondolom, aki akarja, mert elege van, és nem azért, mert egy hónap után szakított a párja, hanem tényleg mindig is keserűnek, szenvedésnek fogta fel az életet, ha elérte a határait, akkor megteszi. Mondják, hogy aki öngyilkos lesz, az önző, de az sem sokkal jobb, hogy akinek szenvedés az egész, akkor is, ha a körülményei nem rosszak, mégis így éli a napjait. Valakiben hagyhat nagy nyomot a veszteség, de aki megtette ezt a lépést, neki lehet nem csak fellángolásként jelentette a vágyott békét.

Az öregedést sok szempontból lehet értékelni. Ha jól jártál, idősként a férjedre/feleségedre nézhetsz, aki szintén öregúr vagy vénasszony lett melletted. Jó érzéssel tölt el, ha van egy igazi lelki társad, akivel közös életet építettetek, megosztoztatok sok éven át örömben és bánatban. Megint más értelmezheti úgy, hogy mindjárt a végére ér, vagy egyszer "kipróbálta", leélte, és köszöni szépen, utána elég is volt neki, és zombiként sem hozzák vissza, pont.

"Teljesen mindegy hogy valaki él e vagy hal." Nem az a mindegy, hogy valaki él-e vagy hal, hanem hogy hogyan él és hal. Mindenkinek van egy története, és sokszor előfordul, hogy baromi nagy szopás!

Velem is annyi minden történt, oldalakig mesélhetném. Valaki mással történt rosszabb, megint mással kevésbé rossz, de egyik rossz sem lesz annak az életében kisebb, aki megéli, az az ő saját tapasztalata, érzései.

Sokan az élet xarságai ellenére boldog életet élnek, túljutottak a nehézségen, vagy próbálják úgy alakítani, hogy jó, jobb legyen.

Megint mások mondják, hogy meghalni könnyű, élni nehéz. És ez így van. Akinek nyomorúságos az élete, de nem öli meg magát, és a halál magától nem jön hamarabb, szerintem vagy azért él, mert nem meri megtenni, jobban fél az ismeretlen haláltól az ismert életnél, vagy legbelül ezt olyan döntésnek, elhatározásnak gondolja, amit nem akar, mert titkon, keserűen reménykedik, hogy megváltoznak a dolgok. Akinek meg mindegy, se ez, se az, kitalálja a módját.

20/l

"Miért jó dolog megoregedni? "

Nem azt mondom, hogy jó, de nem is annyira rossz, ha egy normás élet van az ember mögött és egészséges életet élt.

Én pl. semmiféle gyógyszert nem szedek öregségemre sem, 23 évvel fiatalabb barátnőm van, nemrégen vásároltam egy sportkocsit és éppen holnap megyünk le egy hétre az Adriára.

Kezdjük ott, hogy alapból összemosol több dolgot egybe értelmetlenül.

Egyrészt aki fiatalon hal meg, az előtt még ott állt volna az élet. Ennyi a történet. Ezen nincs mit tovább beszélni.

Másrészt az élet nem csak szenvedésből, magányból áll. Egyedül is lehet tartalmas és változatos életet élni. Nyilván tenni kell érte és nem otthon cibálni a répát meleg pornóra, mert akkor tényleg értelmetlen a létezésed.

#1

"Tenni kellett volna érte, és akkor nem élet volna 90 évet magányosan."

Mondjuk ezzel jó nagy baromságot mondtál, attól mert valaki próbálkozik, még nem biztos hogy össze is jön neki, tudnék mesélni...