Az emberek miért sajnálják azt aki fiatalon hal meg? Mikor a halott már nem érez semmit és soha többe nem érheti semmi rossz?
Soha nem fogom megérteni az embertársaimat
Miért jó dolog megoregedni? Megcsúnyúlni, elgyengülni? Ráadásul aki meghal, az nem tudja hogy meghalt. Annak teljesen mindegy hogy 20, vagy 80 évesen halt e meg.
A világban pedig semmilyen változást nem okoz egy ember halála. Teljesen mindegy hogy valaki él e vagy hal.
Ráadásul ha én pl gyerekként meghaltam volna, akkor nem kellett volna elszenvedni annyi bántást, vagy pl hogy akaratom ellenére fogdosnak… sokkal jobb lett volna
Nekem is volt szerencselten életű rokonom, aki szinte remeteként élt 90 éves koráig, sem társ, sem gyerek, se kutyája, se macskája nem volt. Mi értelme volt hogy leélt egy ilyen pokolian magányos, sivár életet?
Ráadásul annyi baj érhet minket, esendő embereket(főleg ha valaki szerencsétlennek született), aki hamar meghal, azt mar nem fenyegeti veszély…
Mi értelme van ennek a szerencsétlen nyomorúságos körforgásnak?
#7:
Hülyőkém, a magány nem csak a párkapcsolatra vonatkozhat, ha vannak barátaid, akkor már nem vagy magányos.
14, az kemény lenne ha egy gyereknek ilyen összetett gondolatai lennének a világról.
Senkinek nem jött át amit írtam…
Az emberek csak az életösztön miatt akarnak eletben maradni.
Belőlem azt a depresszió és s szerencsétlen családom teljesen kiölte.
Másrészt el nem tudom képzelni milyen lehet idősen várni a halált.
Sokkal jobb fiatalon hirtelen elmenni.
Megértem, hogy aki mentálisan ép, lehet kapcsolata, gyereke, házassága, normális elete az itt akar maradni, de nekem ebből semmi sem lehet, csak a magány, amíg vége nem lesz
Kérdező, nem vagy még 18, igaz?
Elég komoly tanulmányokat kell 17 évesen is folytatni, irodalomból, történelemből, és nyilván nem szakmunkásba jársz - nem meglepő, hogy tudsz fogalmazni, de éretlen vagy, ha nem tudod felmérni, hogy egy emberélet optimális esetben legalább 60-70 év és az emberek sajnálják azt, aki fiatalon meghalt. Rengeteg dologról lemaradt, lemaradt a szerelemről, utazásokról. A gyerekemnek meghalt a barátja 18 évesen és lemaradt a ballagásról, a bankettről, az egyetemi évekről, a munkáról (pedig imádta a szakot - info szakos szakgimibe járt), lemaradt egy csomó mindenről, amit az élet jelentene számára, bulik, koncertek, nyaralások, mindenféle. Ha idősebb leszel, megérted.
Aki idős, az már megtapasztalt mindenfélét, amit lehetett és akart és amit ki tudott hozni az életéből, azt kihozta. Minél idősebb, annál inkább. De egy fiatalt sajnál az ember. Nem csak akkor lehet valakit sajnálni , ha épp fáj neki valamije, mert ha ez így lenne , akkor mindig a vajúdó nőket sajnálná mindenki, nem csak a jelenben lehet gondolkozni, minél idősebb valaki, annál inkább képes arra, hogy nagyobb időperspektívát átlásson.
16, nem fogok megismerni senkit. Eleve egy elátkozott családból származom. Szociális fóbiám van, nincsenek kapcsolataim, párkapcsolattól irtozom
17, hát sajnos nem gimnazista vagyok már, hanem 30 éves… bar valóban érzelmileg éretlen
Ha valakit körülvesz a balszerencse egesz eletben, az nem számíthat sok jóra. 30 éve kuszkodom… és miután meghalunk teljesen mindegy hogy meddig éltünk hiszen mindent elfelejtünk…
Én szívesen feladnam a napsütés megtapasztalását, azért hogy ne rabolhassanak el például. Mert ilyen veszélyben is voltam már
Ne akarj meghalni kérdező, egyáltalán ne gondolj ilyenre!
Add meg magadnak az esélyt a boldogabb életre!
Ha olyan helyzetben vagy, hívd a rendőrséget!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!