A cigányokat miért utálják ilyen sokan?

Nagyon kevés olyan van közöttük, aki mondjuk tudós professzor, feltaláló, építőmérnök stb. De a művészetekben sem jeleskednek. A költők, festők is naiv alkotók.

Ezzel még nem lenne semmi baj. És azokkal sem, akik ugyan iskolázatlanok, szerény körülmények között élnek, de rendesen dolgoznak. Sajnos általánosítunk, és hát (vesztükre) látszik rajtuk, hogy cigányok. Mi meg kirekesztők vagyunk.

(Emlékszem például Oláh Ibolya szereplésére. A fórumban kétféle bejegyzés volt. Az egyik arról írt, milyen jól énekel, szép a hangja. Mások arról, hogy becsületére válik, hogy nehéz sorsú emberként elindult, és jól helyt áll a versenyen. De sokan csak annyit írtak, hogy cigány, és hogy az utcán keresi a betevőt. De Radics Gigi sem járt sokkal jobban.)

Arányokat nem tudok, de nagyon sokan bűnözésből élnek. Öröklik, családi hagyomány. És itt sem fehérgalléros gazemberek, hanem az alja nép még ebben is. Rablás, kifosztás, gyilkosság stb.

Hát ezért.

Voltak olyan mesterségek, amelyeket évszázadokon át űztek, de már az kihalt. Pl. a teknyővájó (így). De hát könyörgöm, annak már vagy száz éve! Meg vályogot sem kell vetni. Két-három generáció is felnőtt már. Lehetne mást kitanulni. De nem. A segélykéért egyszerűbb sorba állni. És nem a pulyára költi, hanem elissza.

Kap ingyen lakást az önkormányzattól. Eltüzeli a parkettát. Volt olyan akció, hogy kaptak napos csibéket, hogy neveljék fel. Adják el a tojást, a felnőtt madarakat. Ebből el tudtak volna indulni állattartásban, és pénzhez jutni. De nem. Felzabálták. Megint nem volt semmijük.

Olvastam valahol, hogy a „vallásuk” szerint Isten őket azzal büntette, hogy soha ne leljenek hazára, mindenhonnan vándorolniuk kell, soha senki be ne fogadja őket.

De sokuk tesz is ennek érdekében.

"másnap meg is verte"

Meg is válaszoltad a kérdésedet.

Nem a roma rasszal van a probléma, hanem egy olyan életstílussal, gondolkodásmóddal, mentalitással, amelyet semelyik rassztól sem fogad el mosolyogva a normális többség. Nekem semmi előítéletem, bajom nincs azokkal a romákkal, akik normálisan igyekeznek viszonyulni a többi emberhez, - megpróbálnak tisztességesen élni, dolgoznak, tanulnak, tekintettel vannak a körülöttük élő emberekre is. Számolatlan romával dolgoztam együtt és a mai napig van roma származású kollégám. Lehet, hogy csak nekem van valószínűtlen szerencsém, de soha egyikkel sem volt orvosolhatatlan nézeteltérésem, valamennyivel együtt tudtam működni és nagyon komoly munkabírásról tettek már nem egyszer tanúbizonyságot.

Bármelyik rasszban megtalálható az olyan kategória, amely szélsőségesen negatív módon viszonyul mindenhez, mindenkihez, - ez nem kifejezetten roma privilégium!