11/18 anonim válasza:
Semmi. Élményszegény, sivár gyerek- és ifjúkorom volt a buta csóresz szüleim miatt (a nagyszülők meg - az apai nagyapám kivételével - már mind meghaltak, mire megszülettem). De az apai nagyapámmal sem találkoztam soha, mert külföldön élt, és 10 éves voltam, amikor meghalt.
12/18 anonim válasza:
A gyerekkorom, amit a pedofil apám és az idegbeteg anyám elvettek tőlem.
13/18 anonim válasza:
Hogy nem voltal gyerekeim. Semmi más
14/18 anonim válasza:
Apám. A nagyszüleim. A friss, talpunk alatt ropogó hó. A szép falusi karácsonyok. A nyugodtabb társadalmi légkör. A gyerekkori játszótársak. A természet. A háziállataink. A családi összejövetelek. A krém színű Wartburgunk. A családi kirándulások, nyaralások, strandolások. A kapucíner, a lottó meg a bohóc csoki. A papír piros százforintos. A Jaffa, amiben még cukor volt. A vidámság. A megbízhatóság. Az adott szó becsülete. Estig sorolhatnám. 😔😊
15/18 anonim válasza:
#14: ilyen Wartburgotok volt? [link]
16/18 anonim válasza:
Leginkább a hit, hogy még lehet belőlem valaki és lehet jobb a világ. Aztán felnőttem.
17/18 anonim válasza:
15
Nagyon bírtam volna! :))
De sajnos csak 353-as.
18/18 Tatyó válasza:
Hogy minden az újdonság varázsával hatott rám.
Meg az előttem álló ifjúság érzése.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!