Van más is úgy hogy felnőtt létére már teljesen elfelejtette hogy hogy kell folyóírással írni?

Van. 67. évemben járok. Nem születtem tehát bele ebbe a modern technikába. Ma már nyomtatott betűkkel sem írok szinte semmit. De harminc évesen sem ment már a folyóírás. A betűk alakja kb. stimmelt, azaz nem nyomtatott betűkkel írtam, de egyenként. Összekapcsolás nélkül.

Amit megfigyeltem magamon: Ha nincs közöm a tartalomhoz, akkor megy.

Pl. a munkalapot lendületesen, könnyedén ki tudtam tölteni. Vagy bármit, ami nem személyes jellegű.

De azt, hogy Holnap bevásárolok a piacon, de utána találkozhatnánk egy kis beszélgetésre, már görcsös volt. Lehet, szorongóm alkatom miatt.

A biciklizősnek: Azért nem jó a párhuzamod, mert természetesen folyóírás tudománya nem vész el. De ahogyan a biciklivel is pofára tudsz esni, ha harminc évig nem ültél fel rá, a folyóírás használata is nehézzé válhat.

Negyven pluszos vagyok, munkámban szinte mindennap írok valamit folyóírással, irodai munkát végzek, jegyzeteket, emlékeztetőket gyakran így írom, és még a legfiatalabb, leg "techesebb" kollégáimnak is van jegyzetfüzetük.

Használok nyilván rengetegféle szoftvert, applikációt stb., és pl. egy másfél órás angolul folyó videóhívás emlékeztetőjét nem kézzel írogatom, de sokmindent igen. Én vizuális típus vagyok, sokat segít, amikor ott van a kézzel írt jegyzet, azt idézem fel, amikor emlékezni kell (a füzet melyik oldalán volt, hányadik pontban, 2x aláhúztam stb.) és tudományosan is bizonyított, hogy jobban emlékszik arra az ember, amit kézzel ír le.

Most szülési szabin vagyok, itthon kevesebbszer használom, de törekszem rá, pl. bevásárlólistát gyakran úgy írok, hogy körbemegyek, kamra, hűtő stb., felírom mi kell, és utána írom be a telós appba. Sajnos nálam a naplóírásnál nem működik, mert olyan gyorsan pörögnek a gondolataim, hogy frusztrál, hogy nem tudom olyan gyorsan papírra vetni, de pl. határidőnaplót így vezetek.

Viszont simán el tudom képzelni, hogy mondjuk egy fizikai munkát végző hónapokon vagy éveken keresztül nem használja, mert nem adódik semmi olyasmi, amikor szüksége lenne rá. Az elfelejtés fura, de nem elképzelhetetlen, ez sok mindentől függhet. Én még anno tanultam oroszul és a mai napig tudok cirill betűkkel olvasni, írni, de több kortársam van, aki már nem.