Akiket ért bántalmazás az iskolában, felnőtt korukra túl tudtak lépni rajta, megbocsátani és elfelejteni?

A kettes szintjén vagyok, finoman fogalmazva sem bánnám, ha történne velük valami. Döbbenetes, mennyire nem tudják felfogni, hogy egy ilyen képlékeny tinédzserkorban mit okozhatnak. Ezeket a dolgokat valahogy nagyon szigorúan büntetni kellene, és el kéne fojtani csírájában, de hát ez utópia.

A saját bátyám tett beteggé, lelkileg.azt a napot várom amikor a helyi újság lehozta,H meghalt.mar nm gyűlölöm,mert az engem tesz/tett/tenne beteggé.de volt kollégák után se sirnek. Régen full kedves fiatal lány voltam,de így felnőve rájöttem,H ezek az emberek direkt bántottak.es én hagytam,mert erre tanított anyám,meg keresztyén vagyok.de van egy pont amikor már önvédelem kell legyen az első.rosszat nm kívánok nekik,de mert a karma íz a bics,így látom milyen fos életük van legalább ez megnyugtat.es a legjobb visszavágás,revanzs ha boldog és kiegyensúlyozott ember vagyok.mert akkor látják ,H nm érnek fel hozzám,mert már leperegnek.

Na én sem bánnám,ha történne velük valami,de ők élik az életüket,én meg killódok a szorongással, nem szeretek új emberekkel megismerkedni, nem is nagyon nyitok senki felé,megszólalni sem szeretek társaságban,attól félek kinevetnek.Na mindegy magyarán szó szerint tönkre tették az életem,engem nagyon megvisel a mai napig,míg tartott a suli volt,hogy fantáziáltam róla hogy ölöm meg őket,még jóhogy nem tettem meg.Durva,de akkor annyira gyűlöltem őket.

"szokásos verbális szadi" amikor például 4.osztalyban cikizik a másikat hogy ronda a haja vagy ügyetlen tesi órán vagy kövér, sovány, lassú stb.

De kérdező még mindig nem írtad meg hogy mi történt

Sajnálom hogy nem tudtad elfelejteni ezeket. Hány éves vagy?