Párom pszichológushoz jár és azt mondja nem mondhatja el amit ott beszélnek igaz-e ez?

Te is egy főnyeremény lehetsz.

Gondolom egy újabb toxic pasi, aki szintúgy bántalmazza.

Nem fogod tudni kisajátítani, ő nem a te tulajdonod, hogy mindent megosszon veled, vélhetően a nőgyógyászati vizsgálatát sem köti az orrodra. Na, ez is ugyanilyen.

Látatlanban nem is értem, hogy hogy lehetsz szkeptikus egy szakember munkájában, a terápia érzelmileg sokszor nagyon felkavaró, normális, hogy sír. Azt pedig majd eldönti ő, hogy jó-e neki vagy sem. Te törődj a magad dolgával!

semmit nem koteles elmondania ami a terapian zajlik senkinek.

egyebkent az hogy sir az ulesek utan, nem feltetlenul jelent rosszat, sot, azt mutatja hogy dolgoznak a probleman, viszont ez erzelmileg megterhelo lehet neki, amig nem kerul feldolgozasra. hidd el , a pszichologus ert a szakmajahoz

Fontos az őszinteség, de nem mindegy, hogy milyen kontextusban, nyilván nem fogom lekérdezni a párom szerológiai vizsgálatának a pontos eredményét, ahogyan azt sem, hogy mit beszélt a háziorvosával. Egy kapcsolat alapja elsősorban a bizalom és egymás határainak a tiszteletben tartása. Ha ő valamit meg akar osztani veled, akkor majd meg fogja, kierőszakolni nem lehet és nem is szabad. Egyébként ha az én párom járna terápiára, akkor maximálisan megérteném, hogy vannak dolgok, amik kizárólag a szakemberre tartoznak. A terápia különben sem olyan, hogy kibeszélik ott az embereket, hanem egyfajta folyamat, ami csak a páciens és terapeuta között zajlik, és nem szerencsés, ha kívülről bárki beleszól.

Ha az én pasim minden gondolatomról tudni szeretne, akkor páros lábbal rúgnám ki. Vannak dolgok, amik csak magára az emberre tartoznak, senki másra.

En is voltam mergezo es banto kapcsolatban. Utana pszichologushoz jartam. Nekem nem voltam akkor parkapcsolatom, igy mas szemszogbol tudok valaszt adni. Ahogyan megeltem ezeket:

- A pszichologus mindig kivulallo maradt, objektiven szemlelt, es soha nem kerdezte meg, hogy miert kattogok meg ezen. A barataim egy ido utan mar untak a temat, nekem meg meg kellett beszelnem rola.

- Ez egy olyan trauma, amit eloszor magadnak kell feldolgozni. A barataimnak en sem hittem, hogy nem orultem meg, mert ok mellettem alltak. Kellett ehhez a kulso szemlelo is.

- Meg kell erteni, hogy neked magadnak milyen szereped volt ebben. Alacsony onbizalom, megfelelesi vagy, elismeres utani vagy, stb. Ezek mind gyengesegek, es elobb magadnak kell elfogadni.

- Nehany ules utan nagyon serulekenynek ereztem magam. Olyan volt, mintha meztelen lennek. Raadasul en az ulesek utan munkaba mentem. Ereztem, hogy mar-mar remeg a kezem, es olyan fura erzes volt letezni. Ilyen hangulatban biztosan nem beszeltem volna senkinek, hogy mi tortent.

Kesobb nehany dolgot elmeseltem a baratoknak, de nem mindent. Ezek az en dolgaim.

Ahogyan a korabbi valaszolok irtak, en is azt tudom javasolni, hogy hagyj idot a parodnak, majd elmeseli azt, amire mar keszen all. Aggodsz esetleg amiatt, hogy telebeszeli a fejet mindenfelevel? Ilyen nem lesz :) tamogasd, es a turelem rozsat terem :)

Minden jot nektek, a parodnak meg sok erot es kitartast, nagyon bator.