Tényleg fontosabb egy fiú gyereknek a Nője? ha igen miért? nekem nincs gyerekem nem vagyok terhes sem de azt olvastam hogy egy fiú gyereknek fontosabb a Nője.

Rengeteg testvéri kapcsolat is tönkremegy, vagy semmilyenné válik. Sőt, sok szülő-gyerek kapcsolat is.

Igaza van annak, aki azt írta, hogy ha a te szüleid is így gondolkodtak volna, akkor nem léteznél. Hiszen ezen logika alapján miből gondolod, hogy ti a szüleiddel egy család vagytok? Anyád csak apádnak egy csaja ha így nézed.

Szoval a leendő ferjednek v nevezzük pasidnak legyen fontos a gyereketek, meg az anyja-apja, te pedig joval kevesbe, hisz csak a nője leszel...

Nagyon ertelmes gondolatok...

Amúgy sok férfi így gondolkodik, hogy az anyja fontosabb, mint a nője, aki amúgy lehet, hogy már a gyereke anyja is egyben, hiszen akkor nem panaszkodnának annyian a családi kapcsolatot témakörben, hogy a férjnek az anyja az első, az ő tanácsát fogadja meg, nem védi meg a feleséget, ugrik neki első szóra, stb.

Nem gondolom, hogy ez helytelen. Sokan így éreznek, hogy a gyerekük meg az anyjuk vagy szüleik az igazán fontosak, a feleség barátnő csak másodlagos.

Az a természetes. Tudod, önálósodik, kirepül a madárfészekből a madár...

Az a gond, hogy te nem tudod ezt elfogadni. Szerintem neked pszichológushoz kéne menned, ha így gondolod. Fel kell dolgoznod a traumáidat, aztán vállalj gyereket.

Gyereket nem azért csináljon az ember, hogy kizárólagosan az anyjával legyen. Te hogyan viszonyultál a szüleidhez? Kíváncsi vagyok.

Ha kiegyensúlyozott és jó a kapcsolatod a gyerekeddel, akkor és társat választ, összeköltözik vele, és ez az élet rendje. Családot alapít, és élik az életüket. Ha jó a viszonyotok, akkor az életüknek szerves része lehetsz, de ha totál nárcisztikus vagy, és toxikus kapcsolatot alakítasz ki vele, és megfojtod, és nem ereszted, csinálod a hatalmi játszmákat az érzelmi zsarolást, stb. hogy az anya az első és hasonló, pl. elmarod a barátnőit, rossz anyós leszel, akkor inkább az a valószínű, hogy kizár az életéből, és feléd se néz, mert nem akarja, hogy tönkretedd a házasságát.

És igen, neki is a gyereke és annak az anyja lesz majd az első. És hidd el, hogy így a helyes, így a jó. Lehet olyan betegnek nevelni, hogy totál anyafüggő legyen talán, és rá se nézzen egy csajra se, meg mit tudom én, csak akkor lásd be, hogy egyáltalán nem szereted, hanem csak kihasználod. Ha az anya az első mindörökre, és nem tud leválni, felnőni akkor majd ha eljön az ideje, hogy meghalsz, akkor úgy összeomlik, hogy csak na, és totál életképtelen lesz. De nem lepődnék meg, ha előbb lenne öngyilkos.

Tehát akkor vállalj gyereket, ha készen állsz rá pszichésen is és kikezelted magadból ezt a kóros rögeszmét.

De ha csak magadnak nevelnéd, és nem azért, hogy felnőjön, és önmaga legyen, és találja meg a boldogságát stb. akkor inkább ne is vállalj gyereket, elég pszichés beteg van így is a világon, köztük te is, nem kell még utánpótlás. Ha nem tudod elengedni, ha nem tudsz örülni a boldogságának, annak, hogy fejlődik, hogy barátnője lesz, hogy felesége lesz, hogy gyereke lesz, akkor a gyerek tényleg nem neked való.

Gáz vagy kérdező. Képzeld el, hogy összejössz egy pasival... bár kétlem, így gyereked sem lesz, hacsak nem baleset egy kb. egyéjszakásból, bár ahhoz meg frigidnek tartalak.

Szóval képzeld el, hogy van egy pasid, és annak te leszel az utolsó. Előbb ugrik az anyjához, a tesóhoz, jó esetben a gyerekhez, de te maradsz csak az utolsó... hát így tényleg garantáltan tönkre megy a kapcsolat.

Egy házasságban ezerszer több felelősség van, jelent építeni, jövőt tervezni, háztartást vezetni, kapcsolatot ápolni, gyerekkel foglalkozni, mellette kell valami énidő is. Igen, jó esetben a szülőkkel is foglalkozni, együtt menni mindkét szülőkhöz, nagycsaládi összejövetelek, stb. Jó tartani a kapcsolatot, igen.

Igazad van abban, hogy a házasság megromolhat, de akkor sem úgy megyünk bele a kapcsolatba, hogy te vagy az utolsó utáni, mert a házasság megromolhat. Ha majd lesz, akkor ő lesz akkor az első, vele fogja a legtöbb időt tölteni, belé lesz szerelmes... Együtt dolgoznak egy rakás feladaton a hétköznapokban, egymásnak kell színt vinni a KÖZÖS ÉLETÜKBE.

Ez nem azt jelenti, hogy az felnőtt fiú, aki férfi lett, nem szereti az anyját, hanem azt, hogy más lett a prioritás, és ez életszerű. Tarhatjátok a kapcsolatot, de nem minden hétvégén, valamikor akarhat a szűk kis család is valami programot csinálni, vagy valami romantikus kikapcsolódást, tudod a szerelem már csak ilyen. A kapcsolatot ápolni kell, mert különben valóban tönkre megy.

És igen, fontos, hogyha a család bármely tagja bajban van, akkor ésszerű keretek között számíthasson a többiekre, szóval kell az összetartás, de ez nem azt jelenti, hogy akkor a "nője" az utolsó kell, hogy legyen mindig. Sőt!

Aztán ha úgy alakul, hogy szétmennek, akkor ha igényt tart rá, akkor kisírhatja a család vállán a bánatát, esetleg ha muszáj és nincs más alternatíva, végső esetben még vissza is költözhet, de akkor is egészségesebb az önálló élet, hisz már felnőtt. És önálló különélő férfiként könnyebben megy az újrakezdés egy új nővel. Nem véletlen, hogy a mamahotel olyan pejoratív dolog.

Ha egy nő meghallja, hogy a 30-40 éves férfi mamahotelben lakik, akkor összetöpörödik a szemében. Egy felnőtt ember legyen önálló. Persze ettől még legyen a testvére és a szülei felé segítőkész és szeretetteljes, DE ez nem kizárólagosságot jelent. És ha új kapcsolata lesz, akkor az új barátnője lesz az első... és azt is el kell fogadni, és nem rivalizálni vele, meg nem tudom mit elvárni.

Normális családoknál vannak bizonyos szabályok.

pl. nem megyünk a másikhoz előzetes engedély nélkül, tehát felhívjuk hiszen lehet, hogy alkalmatlan lenne. Kivétel persze a szokásos időpont, ha pl. az a megszokott, hogy minden héten szerdán 6-kor átjönnek.

És ha a szülő egészséges, akkor az a heti egy alkalommal pár óra teljesen legyen elég, kivéve, ha segítséget kérnek.

Másik szabály, hogy nem erőltetjük rá a gyerekünkre az akaratunkat

Harmadik, hogy tiszteletben tartjuk a gyereknevelési szokásait, nem szólunk bele.

Tiszteletben tartjuk a házirendjüket. (pl. ha nálatok nem szokás levenni a cipőt, de náluk igen, akkor bizony tedd meg, hogy leveszed a cipőd, és ne gyere azzal, hogy az anya az első és az lesz, amit te akarsz.

Tiszteled a gyermeked párját. Ha nem tudod tisztelni, akkor olyan tapintatos vagy, hogy ezt soha nem érzékelteted vele, sem a gyermekeddel.

És még sorolhatnék egy csomót, de most ezek jutottak eszembe.

Amúgy mondod, hogy ha valami történik a fiaddal, a párja elhagyja, de te bezzeg mindig ápolnád. Egyáltalán nem biztos, hogy elhagyja, mint ahogy az sem biztos, hogy 70 80. évesen még mindig olyan jól tudnád ápolni, sőt, lehet, hogy te is ápolásra szorulsz. Ilyenkor bizony lehet, hogy pont a fiad barátnőjére kell majd támaszkodnod, hogy ő fog majd főzni, mosni rád is. Szóval nem érdemes mérgezni a kapcsolatot olyasmivel, hogy ki az első, meg ki az utolsó, stb. Elégedj meg a szeretetével, és kész, és ne kérd számon, hogy mást is szeret, és más iránt is elkötelezödik.

De ismétlen, neked pszichológusra van szükséged, de az is lehet, hogy pszichiáterre. Könnyen lehet, hogy valamilyen személyiségzavarral küzdesz, de ezt persze nem látod be, de legjobb esetben is valami igen súlyos komplexusod van.

Kérdező, már csak azt áruld el, hogy akkor mi volt a kérdésed célja, ha nem érdekel a válasz, nem fogadod el a más véleményt?

Mondhatod azt hogy hát rendben elfogadom, hogy ti másként gondoljátok, de én továbbra is így érzek, ez még nem is lenne annyira gáz, de az a stílus és tartalom, ahogy te beszélsz, totál gáz. Süt belőle az agresszió, és ugyanez az agresszió a gyereked felé is süt, hiszen leírtad az elvárásodat, gondolkodásmódodat:

Azért szülöm, hogy sírjon értem, és én legyek neki meg a testvére a legfontosabb. Bár ezt nem fejezted ki, de benne van: ha a barátnője a fontosabb, akkor kvázi elárulja a családját.

Na de mindegy, úgyse fogunk meggyőzni, falra hányt borsó, nincs értelme ennek. Nem tudom, hogy rögeszmés gondolatai voltak, akárhogy érvelhettek neki ő csak mondta a magáét. Lehet, hogy két percre nagy nehezen meg lehetett ingatni a rögeszméjét, de nagyon gyorsan visszarázódott.

Az ő rögeszméje az volt, hogy magas szőke kékszemű pasi kell neki, mert azok magasabb rendűek. Társkeresésben ez volt számára az egyetlen kritérium, számára egyáltalán nem volt fontos a belső tulajdonság, csak ez a három dolog. Ha szőke, kékszemű, akkor már agresszív is lehet akár.

Te is ugyanilyen rögeszmés vagy, csak másra vagy bekattanva. Lehet így gondolkodni, de akkor valóban szinte garantált az, hogy elhagy a párod, ha lesz egyáltalán. Vagy találsz egy hasonló defektes pasit, és együtt pattogtok össze-vissza a négy szülő, 8 testvér sokszögben, ti meg sehol nem lesztek egymásnak a sorban, és egy ilyen kapcsolatban nő fel a gyerek, ami garantáltan széttraumatizálja még akkor is, ha nem terheled azzal, hogy te vagy az első, érted kell sírnia, és senki más.

Téged nem sajnállak igazán, te döntesz úgy, hogy nem mész pszichológushoz, hogy nem dolgozod fel a traumád, hogy nem teszel a személyiségfejlődésed érdekében stb. a gyereked viszont ártatlan, előre is sajnálom.

Bár nálad se véletlen alakult ki ez a rögeszme. Nem értem, miért olyan fontos, hogy sírjon érted a gyerek. Nekem az sokkal fontosabb, hogy legyen boldog. Engem a boldogságának a látványa tesz boldoggá, nem a könnye.

Ez a mártírkodásod iszonyatosan beteges és undorító: "nem azért szenvedsz kilenc hónapig a szüléssel, hogy ne te legyél az első"... basszus, kérte ő, hogy megcsináld?! Nem te csinálsz gyereket, ha csinálsz. Komolyan bőgőmasinát akarsz?!

Na de mindegy személyiségzavaros vagy, és ez az, ami nem normális. Persze leírhatod, hogy senki nem normális, csak te vagy helikopter, de azért nem biztos, hogy így van.

Mi is mondtuk, hogy a testvéri és a szülői szeretet továbbra is fontos marad, de a prioritások idővel a személyiségfejlődés által megváltoznak. Ha nincs személyiségfejlődés, ha megreked egy szinten valahol, és a prioritás sem változik akkor az nem normális.

De nem írom le többször. Ennyiből sem értetted meg, pedig sokan elmagyaráztuk, később sem fogod megérteni. Nem a mi bajunk, hogy elcseszed az életed.

Ezzel a gondolkodással 3 dolgot érhetsz el:

1, a gyereked amint lehet megszakítja veled a kapcsolatot

2, ugyan tartja a kapcsolatot, de ritkán, nem lesz semmi kötődés, egy szükséges rossz leszel amit illemből néha megtesz(itt a látogatásra gondolok)

3, a gyerekednek nem lesz rendes kapcsolata, talán nem is akar majd. Ha talál valakit az illető elmenekül, a gyereked pedig ugyan melletted lesz, valószínűleg teljesen életképtelen anya pici fia/lánya lesz aki csak ül majd és várja, hogy kiszolgálják