Mi a teendő, ha 35 éves koromra már elértem mindent, amit akartam?

Vicces, hogy mennyien félreértik, nem értik a kérdést. Nem a pénzemet kell elkölteni, vagy a sikereimet értékelni, meg a boldogság kulcsát megkeresni. Arról van szó, hogy vajon milyen irányba érdemes keresgélni, ha megtorpant az ember Főleg, hogy a soker mindenkinek mást jelent.

Azt pedig csak ismételni tudom, aki most itt nagyon háborog az ne rajtam akarja levezetni a dühét, egész biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az oka a sikertelenségüknek.

Az éjszaka egyébként sokat gondolkoztam ezen és igazából arra jöttem rá, hogy az a háttér ahonnan jöttem sosem adott lehetőséget arra, hogy igazán nagyot álmodjak, ezért sem volt sosem célom a luxus, a fényűző életmód. És most sem az, hiába ez lenne a következő logikus lépés.

Fura ez az egész szituáció, mert mindig úgy működtem, hogy kitűztem a célt, dolgoztam érte, elértem, kitűztem a következőt, mentem tovább. Szerintem minden sikeres ember így működik. Csak a legtöbben mindig tűznek ki egy nagyobb célt, én meg úgy érzem megérkeztem, ott állok a célegyenesben.

Egyébként az, hogy itt a kommentek között milyen sokan mennyire dühösek mutatja, hogy nem csak én gondolom azt, hogy igazából ez az a szint, amivel már egy ember bőven boldog lehet és nem kell sportkocsikat meg kacsalábon forgó palotákat kergetni, szóval a sok irigy komment is hasznos volt.