29 évesen az ember minek számit, hol kellene tartani az életben?

Mai állaspont szerint ilyen nincs is. Kismillió oka lehet annak, miért ott vagy, ahol.

Számtalan jól szituált hattérből jövő keresztény ismerősöm legkesőbb 22-24 évesen megszülte első gyerekét, mert talált hozzá olyan férjet is. De pl: én 25 évesen nem keresztényként még szűz voltam ellenben a harmadik diplomámat csinalom és még egy extra továbbképzésem lesz 30 előtt.

Friss kapcsolatom van, így addig a baba se lesz téma.

Egyes embereket a gyereknevelés tesz igazán boldoggá én viszont hálás vagyok, hogy megléphettem egyéni fejlődesemet, mielőtt vállalnék. Lehet keső lesz, de annyira éretlen lettem volna korábban ehhez, hogy nem hiszem, hogy jól járt volna a gyerek egy olyan anyával, akinek még millió mas dolog fontosabb volt a gyerekénél.

Az én anyukám ilyen volt, mert fiatalon szült és karrierista lévén mindig a karrierje volt az első, és emellé talált egy olyan férjet, aki minimálbért keres és végül emiatt is váltak el.

Nem egyszerűbb előbb egy kis önismeretet es önvizsgálatot tartani?

Én rossz anya nem akarok lenni, csak mert vannak meg céljaim, így előbb még megvalósítok párat. Pl: nem is a jelenlegi munkámból megyek nyugdíjba, de ezt szinte minden fiatal átéli 30 előtt manapság....

29 évesen kezdődött az első komoly párkapcsolatom,meleg férfiként.Sosem érdekelt,ki mit károg a családban,unoka,stb témában.

Mivel tanár voltam,mint a 2-es hozzászóló is,így bőven "kigyerekeztem" magam a hivatásom soorán.

És ahogy nős kollégákat elnéztem,illetve ismerős fiatal családosokat,hát valahogy nem a happy szó jut eszembe róluk.Fásultság,muszáj- jópofizás és unalmas élet,ami lejön róluk.Kevés a boldog fiatal pár...

Már ötvenes vagyok és évek óta magamban élek,de egyáltalán nem hiányozna sem család,sem gyerek.Mondjuk társ az igen,de az teljesen más téma .

Nincs olyan, hogy hol "kell" tartani. Azt el tudom mondani, hogy én hol szeretnék tartani.

Jelenleg 22(N) éves vagyok, MSc-t kezdtem, együtt élek a párommal és részmunkaidőben, kevés órát dolgozom.

Egyetem után tervezük költözni, aztán olyan 24-25 évesen szeretnék eljegyzést a párommal, majd házasságot. Munka szempontjából szeretnék feljebb lépni kicsit a ranglétrán, ugye addigra lesz 4-5 év tapasztalatom, amiből 1-2 teljes állásos.

Remélem 29 éves koromra már készen állunk a szülőségre és kb ekkorra tervezem az első babát. Ez persze nem biztos, hiszen jelenleg egyikünk sem áll készen erre természetesen.

Egyéb: Igyekszem visszatérni a hobbijaimhoz, fenntartani őket és a szociális életemet is.

Illetve ekkorra már jó lenne saját lakást venni (ami számunkra reális is.)

Addigra szeretnék még egy felnőttképzést elvégezni (de csak hobbiból).

Nekem ilyen vágyaim vannak, neked lehet mások. Nem vagyunk egyformák

Az ember Homo Sapiensnek számít egész életében.

Ne stresszeld magad azzal, hogy hol kellene tartanod és másoknak se hagyd, hogy megmondják, hogy szerintük hol kellene tartanod. Arra figyelj, hogy te hol szeretnél tartani, ott vagy-e illetve mit kell tenned, hogy ott legyél.

Hát szerintem párkapcsolatban komoly tapasztalat és múlt, ha nem is éppen egy stabil párkapcsolatban lét.

Nekem ez kimaradt és bajban vagyok. Egyfelől minden normálisabb foglalt, másfelől jön a kérdés, mióta vagy szingli és a 7 évet (akkor is 8 hónapos párkapcsolatot) ciki beismerni.... Ugye elég sok rossz következtetést tudnak ebből levonni.

Jó, ha van egy olyan végzettség, ami esélyt ad egy olyan munkára, ami egzisztenciát, létbiztonságot ígér.

Szülőkről leválás, de itt anyagi okokból érthető, ha nem történik meg.

Az se árt, ha utaztál, éltél a hobbijaidnak, van egy rakás élményed.

Ismerkedni, szakmát kitanulni, élményeket gyűjteni 30 felett nehezebb.

És sajnos kimondom, hogy aki akar gyereket, annak nem árt, ha 30 alatt már megszületnek, vagy legalább már belevágtak a projektbe.