Elfogadjátok, hogy halálotok után x idő múlva a lőtéri sánta kutyát sem fogja érdekelni, hogy éltetek valaha?

70-es: Valóban, mindenkinek mások a halálközeli élményei. Nekem nem volt, de nem tudom, milyen lenne.

Emlékek: nem ostobaság pl. régi leveleket eltenni, még ha sok helyet is foglalnak. Én épp a közelmúltban rendezgettem őket, a kezembe került a több, mint 20 éve halott nagymamám egy 1986-ban írt levele, amit a szüleimnek írt. Leírta az akkori életét, mi foglalkoztatta. Élmény volt olvasni. Olyan volt, mint egy üzenet a másvilágról. A legtöbb ember kidobja a pár évesnél régebbi leveleket, de én szívesen megtartottam nagy részüket és nem bántam meg. Ezzel is ápolom a szeretteim emlékét. Tudom, az én halálom után nem fogja senki megtartani őket, de addig nekem kellenek.

70: Nagyon érdekes, amit írtál, a halálközeli élmények egyébként sokakat érdekelnek, hiszen előbb-utóbb mindenkinél bekövetkezik, kénytelenek vagyunk foglalkozni vele.

Sajnálom a nagymamádat, nem lehet könnyű neki, de biztos, hogy érzi rajtad, hogy őszintén törődsz vele, és már ez is sokat segít neki.

69es

73: Én azt a 70-es válaszolónak írtam, ahogy az elején is jelöltem, ő is írt a nagymamájáról, de teljesen mást.

Mindenkinek szabad akarata van, a saját dolga, hogy mit hisz, nekem is van hitem, de a halál után kétségtelenül megtudjuk az igazságot.

76-os: Én is olvastam ilyen beszámolókat, de szkeptikus vagyok. Ez a tipikus vágyvezérelt gondolkodás, hogy azt hiszi az ember, hogy de jó lenne tovább élni és ezért fabrikál magának egy hitet róla. Biztosat senki se mondhat. Lehetséges, hogy valóban van túlvilág, de lehet, hogy nincs. Ezért fontos az életünkre fókuszálni. A vallásos emberek egy részénél látom azt, hogy túlzottan belemerülnek a túlvilági ábrándokba és emiatt nem akarják kihasználni a földi életüket. Sőt, a keresztény aszkézis egyenesen az önmegtagadást, lemondást tanítja, azt, hogy minél inkább megtagadod a vágyaidat itt, annál jobb életed lesz odaát. Mivel erre semmi garancia, sőt, annak van nagyobb esélye, hogy nincs élet a hálál után, kifejezetten káros az ilyen hozzáállás.

Másrészt a beszámolók hitelessége is vitatható. Annyi meredek dolgot írtak már le emberek, hogy hihetetlen. Pl. sokan állítják, hogy elrabolták a földönkívüliek. Akiknek még a létezése se bizonyított. Én nem hiszek el mindent, amit olvasok. Jó, ha kételkedik az ember.

78-as: Elég szomorú, hogy lehúzásnak hiszed az értelmes, konstruktív vitát. Nincs szándékomban senkit lehúzni. Én se tartom kizártnak a továbbélés lehetőségét. Igazából sokak életét teszi könnyebbé, ha elhiszik, hogy az életük folytatódik. Még akkor is, ha ez csupán valószínűleg illúzió. Sőt, valószínű, hogy sok materialista ember is kicsit reménykedik abban, hogy lesz folytatás. Ha máskor nem, akkor a halála előtt, könnyebb lehet úgy meghalni. Az emberi lét legnagyobb nehézségei közé tartozik, hogy bennünk már tudatosul az elmúlás ténye. Az állatok is igyekeznek ösztönösen kitérni a halál elől, de nincs olyan szintű haláltudatuk, mint nekünk. Lehangoló a gondolat, hogy egyszer nem leszünk többé, ezért találtuk ki a vallásokat is. Egyénfüggő, ki miben hisz.

Amúgy sok beszámolót valóban érdemes kételkedéssel fogadni. Írogatnak emberek gyíkemberekről meg ufókról is, meg nemzetközi összeesküvés-elméletekről és azt is úgy adják elő, mintha igaz lenne. Abban is lehet hinni, de a halálközeli élmények beszámolóit is érdemes kritikus szemmel hallgatni-olvasni.