Elfogadjátok, hogy halálotok után x idő múlva a lőtéri sánta kutyát sem fogja érdekelni, hogy éltetek valaha?
Közvetlenül halál után is csak max. a nagyon közeliek fognak emlékezni rád. Senkit nem érdekel ki voltál, vagy hogy milyen életet éltél, hogy néztél ki, mit értél el. Senkit nem fog érdekelni!
Valójában az élet arról szól, hogy tanuljál, majd a társadalom/közösség hasznára válj közben megdobnak egy kis apróval és akkor kussolj, mint egy jó rabszolga. Ha meghalsz, kit érdekel? Jön egy másik, aki betölti azt a pozíciót, akármilyen fontos és rangos pozícióban voltál. Senkit nem érdekelt az életed.
Ez az élet, amiért foggal-körömmel ragaszkodunk. Ez az élet, amiért annyit stresszelünk. Ennyit ér!
Valójában lehetsz akárki, le van szarva, csak válj hasznos tagjává a társadalomnak. Meghaltál? Kit érdekel? Pótolható vagy! 100 éve is voltak nagyon gazdag, nagyon sikeres jól kinéző emberek. Ők most hol vannak, ki emlékszik rájuk? Kinek az életére vannak hatással? Ki sír minden egyes nap értük? Az emberek elvannak a saját kis burkukban. Ez az igazság! Durva.
1. Persze.
2. Számomra marhára nem az az élet amit itt leírtál. Nem az érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam, akár közeli ismerősök, akár ismetetlenek, akar éltemben, akar holtomban hanem hogy lehetőleg úgy fekudjek le estenként hogy akármilyen szempontból, de az a nap egy jó nap volt. Persze, nem mindig jön össze, de ilyen az élet.
Simán.
Mondjuk csak a fő kérdésed olvastam el, a többi a lőtéri kutyát sem érdekli. Milyen érzés?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!