Miért zavar egyeseket, hogy albérletben lakunk, miközben jobban és szabadabban élünk?

30-as éveink elején járunk a párommal, nincs gyerek és nem is tervezzük. Visszahallottam egy haveri társaságban, hogy milyen, gáz, hogy mi albérletben lakunk a párommal, ennyire vittük és nincs saját házunk. Illetve néhány családtag is csípős megjegyzéseket szokott tenni, hogy: "Illene már saját ingatlanban lakni".

Őszintén nem értem ezt a hozzáállást, el tudná valaki magyarázni? Mintha ettől lenne ember az ember, ettől lenne értékes.

Igen, mi albérletben lakunk, viszont magasabb minőségben élünk, mint az ismerősök, rokonok, akik a saját ingatlannal jönnek (amit hitelre vettek és igazából a banké a ház).

A legtöbb korunkbeli 20-40 milliós hitelre vett egy lepusztult kertesházat az agglomerációban, amit aztán ő maga újítgat (pénze már nincs szakemberre) és 1-2 órát ingázik a munkahelyére, amit nem szeret.

Sokaknak nincs ideje semmire, csak panaszkodik, hogy hitelt kell fizetni, kevés a szabi, nincs ideje edzeni, magára, nincs megtakarítás, hó végén már nincs pénz a számlán, stb.

Mindeközben mi ugyan albérletben lakunk, de saját vállalkozásunk van a párommal amit önerőből, az évek alatt építettünk fel, sok-sok tanulással. (Előtte alkalmazottak voltunk).

A többszörösét keressük havi szinten, mint a saját ingatlannal csesztető emberek, sokkal több időnk és lehetőségünk van, mint általában az embernek vagy mint amikor alkalmazottak voltunk.

Például a munka mellett akkor utazunk el belföldre és külföldre is hetekre, amikor akarunk, nincs főnök aki elenged-e vagy sem, minden reggel 1 órát sétálunk, van időnk edzeni, sportolni, olvasni, saját hobbikat űzni, önfejleszteni, egészséges ételeket főzni, minimális a stressz, több megtakarításunk van mint a csesztetőknek összesen, stb. T

Ez csak pár példa, összességében mi irányítjuk az életünket és úgy élünk, ahogy szerintem sokan szeretnének. Mindezt nem hencegésből írom, csak a teljesség kedvéért.

Összességében felépíteni és fenntartani ezt az életet nehezebb, több mentális munkát, szokások kiépítését, stb. jelent/jelentett, mint alkalmazottként dolgozni. Tudom, mert évekig alkalmazott voltam, voltunk.

Ráadásul nulla háttérrel, munka mellett. Tehát nem, nem a *eggünk alá lett rakva, nem vagyunk NER közeliek, munka mellett, évek alatt mi építettük fel ezt az életet, felesleges hasonló kommenteket írni.

A lényeg, hogy teljesen feleslegesnek érezzük a saját ingatlant, amikor egyáltalán nem megterhelő kifizetni az albérleti díjat. Ha nem szimpi a szomszéd könnyebben költözünk, ha hónapokat külföldön akarunk élni könnyebb dolgunk van, ha elromlik valami a tulaj intézi, stb. Nekünk teljesen ok és kényelmes.

Tehát ha összességében idő és financiális szempontból is szabadabb életet élünk, mint a megjegyzést tevő emberek, akkor ki a francot érdekel, hogy saját-e az ingatlan- vagy sem?

Ráadásul nem is saját pénzből vették az ingatlant, hanem hitelből, ergo nem is az övék az ingatlan, amíg 20-30 év alatt ki nem fizették a hitelt.

Szóval miért ennyire meghatározó az emberek fejében, hogy csak az lehet boldog és sikeres akinek saját ingatlanja van, miért ez a kiindulópont?

Igazából nem zavarnak ezek a megjegyzések, mindenki a saját életéért vállal felelősséget, csak kíváncsi vagyok, hogy ilyenkor mi van a másik ember fejében.

Ui.: Tudom, hogy egyeseknél ki fogja verni a biztosítékot a kérdés, de nem érdekel, én a kérdésre szeretnék választ kapni. Köszönöm szépen.

31 F