Miért zavar egyeseket, hogy albérletben lakunk, miközben jobban és szabadabban élünk?
30-as éveink elején járunk a párommal, nincs gyerek és nem is tervezzük. Visszahallottam egy haveri társaságban, hogy milyen, gáz, hogy mi albérletben lakunk a párommal, ennyire vittük és nincs saját házunk. Illetve néhány családtag is csípős megjegyzéseket szokott tenni, hogy: "Illene már saját ingatlanban lakni".
Őszintén nem értem ezt a hozzáállást, el tudná valaki magyarázni? Mintha ettől lenne ember az ember, ettől lenne értékes.
Igen, mi albérletben lakunk, viszont magasabb minőségben élünk, mint az ismerősök, rokonok, akik a saját ingatlannal jönnek (amit hitelre vettek és igazából a banké a ház).
A legtöbb korunkbeli 20-40 milliós hitelre vett egy lepusztult kertesházat az agglomerációban, amit aztán ő maga újítgat (pénze már nincs szakemberre) és 1-2 órát ingázik a munkahelyére, amit nem szeret.
Sokaknak nincs ideje semmire, csak panaszkodik, hogy hitelt kell fizetni, kevés a szabi, nincs ideje edzeni, magára, nincs megtakarítás, hó végén már nincs pénz a számlán, stb.
Mindeközben mi ugyan albérletben lakunk, de saját vállalkozásunk van a párommal amit önerőből, az évek alatt építettünk fel, sok-sok tanulással. (Előtte alkalmazottak voltunk).
A többszörösét keressük havi szinten, mint a saját ingatlannal csesztető emberek, sokkal több időnk és lehetőségünk van, mint általában az embernek vagy mint amikor alkalmazottak voltunk.
Például a munka mellett akkor utazunk el belföldre és külföldre is hetekre, amikor akarunk, nincs főnök aki elenged-e vagy sem, minden reggel 1 órát sétálunk, van időnk edzeni, sportolni, olvasni, saját hobbikat űzni, önfejleszteni, egészséges ételeket főzni, minimális a stressz, több megtakarításunk van mint a csesztetőknek összesen, stb. T
Ez csak pár példa, összességében mi irányítjuk az életünket és úgy élünk, ahogy szerintem sokan szeretnének. Mindezt nem hencegésből írom, csak a teljesség kedvéért.
Összességében felépíteni és fenntartani ezt az életet nehezebb, több mentális munkát, szokások kiépítését, stb. jelent/jelentett, mint alkalmazottként dolgozni. Tudom, mert évekig alkalmazott voltam, voltunk.
Ráadásul nulla háttérrel, munka mellett. Tehát nem, nem a *eggünk alá lett rakva, nem vagyunk NER közeliek, munka mellett, évek alatt mi építettük fel ezt az életet, felesleges hasonló kommenteket írni.
A lényeg, hogy teljesen feleslegesnek érezzük a saját ingatlant, amikor egyáltalán nem megterhelő kifizetni az albérleti díjat. Ha nem szimpi a szomszéd könnyebben költözünk, ha hónapokat külföldön akarunk élni könnyebb dolgunk van, ha elromlik valami a tulaj intézi, stb. Nekünk teljesen ok és kényelmes.
Tehát ha összességében idő és financiális szempontból is szabadabb életet élünk, mint a megjegyzést tevő emberek, akkor ki a francot érdekel, hogy saját-e az ingatlan- vagy sem?
Ráadásul nem is saját pénzből vették az ingatlant, hanem hitelből, ergo nem is az övék az ingatlan, amíg 20-30 év alatt ki nem fizették a hitelt.
Szóval miért ennyire meghatározó az emberek fejében, hogy csak az lehet boldog és sikeres akinek saját ingatlanja van, miért ez a kiindulópont?
Igazából nem zavarnak ezek a megjegyzések, mindenki a saját életéért vállal felelősséget, csak kíváncsi vagyok, hogy ilyenkor mi van a másik ember fejében.
Ui.: Tudom, hogy egyeseknél ki fogja verni a biztosítékot a kérdés, de nem érdekel, én a kérdésre szeretnék választ kapni. Köszönöm szépen.
31 F
válasza:Ha tényleg olyan frankón éreznéd magad a saját életedben, nem panaszkodnál itt azon h egy huszadrangú ismerős megjegyzést tett.
Gondolkodj azon h téged miért is zavar igazából ez a beszólás!
Tudod engem nem zavar ha valaki olyasmiért szól meg amivel egyáltalán nem értek egyet.
válasza:Nem olvastam el a kommenteket, de leírom, én mit tapasztaltam.
Magyarországon sajnos nem olyanok a bérek általában, amiből egy albérlet könnyedén kifizetheto. Ketten ok. Ha jól kerestek, még okébb..
Van egy kolléganőm. Eladta 10 éve a lakását, nagy volt neki egyedül. De nem vett kisebbet, élvezte hogy van pénze, költötte ész nélkül. Albérletet vett ki.
Aztán elfogyott a pénz. Maradt az albérlet. Közben elkapta 3 éve a covidot,gépre került, 7 hónapig volt kórházban. Közben kirugtak az állásából, és mivel az albit sem tudta fizetni, mire kijott a kórházból, a cucca az ajtó előtt volt összecsomagolva.
Kollégák fogadták be, hogy ne az utcán aludjon. Szállodai szobára sem volt pénze.
Tudom hogy ez nem szokványos. De most élete végéig rettegjen, mi lesz, ha újra beteg lesz?
Közel van a nyugdíj neki, a nyugdíja nem lesz elég az bérleti díjra. Miből fog élni??
válasza: válasza:Igen. Itt azzal van a probléma, hogy nyugdíjaskent mi lesz? Vagy egyedülállókent? Ha akkor is albérletben maradsz az egyenlő a lecsúszassal.
Kivéve, ha több szazezer a nyugdijad. De ez nem erre az országra jellemző sajnos.
válasza:Én is albérletben élek, Budapesten, 150E/hó, egy 2 szobás lakás egy lakótelepen. Ha egy ugyanilyet akarnék itt venni akkor a törlesztő részletem is ugyanennyi lenne 25-30 évre.
Én semmi értelmét nem látom emiatt, hogy hitelt vegyek fel 20-30 évre és fedezetként beadjam a szüleim házát és vagy mellétegyek 10-15 miliió önerőt.
Van félretett pár milliónk, amit akkor kezdtünk el gyűjteni, amikor egy ilyen lakás nem 60 millió volt, hanem utánad vágták 10-12 millióért mert a kutyának sem kellett (2009-10-11). Amikor összejött a fele 6 millió, egyik évről a másikra ezeke a lakások 25-30 milliók lettek (2014-15).
Nekem egy 50-60 éves panel vagy egy kádár kocka nem ér ennyit. 10-12 milliót még talán, de 25-30, most meg 50-60 milliót. Na ne!
Budaspest legrosszabb környékén a Havanna lakótelepen 60nm-es lakást a haverom most örökölt és 58 millióért tette ki neki az ingatlanos. Na ne... Havannán a drogosok meg alkeszok és c. között. Na nem!
válasza: válasza:#17
Az egyik kollégám azért dolgozik 2 állásban, hogy a nyugdíjas 70 éves anyját eltartsa, aki ledolgozott 4x évet és 140 ezer a nyugdíja. Saját lakása nincs és nem is volt soha, albérletben él ami havi 150.
válasza:Kertes házért, amibe bőven vállalhatok 3 gyereket is, fizetem a havi 150 törlesztőt (ami megyeszékhelyen lakás 3 szobával már ütné a 200-at) és 15 év múlva, mire a gyerekek ált.sulisok lesznek, már az enyém lesz, aztán pedig az övéké. :) 20 km-re lakunk megyeszékhelytől. Nincs minden a számban, de bőven élhető kategória.
Nem tudnék más házában lakni, aki ha egyszer gondol egyet, mondhatja hogy menjünk, miközben már ott élünk például 20-30 éve és kb a sajátomnak tekintem.
Magyarország nem Németország, hogy egy lakásos céggel szerződsz, aki soha nem tesz ki. Itt akármikor mehetsz ahova akarsz, ha a tulaj elakarja adni, vagy beleakarja költöztetni a gyerekét stb. Aztán 40-50 évesen szokhatsz meg egy új házat.
Ezért nem is szeretnek sokan albiba itthon gyereket vállalni. Mert nem biztos.
Nyilván a hitel sem az. De ha az albit nem fizeted, ugyanúgy kibaxnak, ha meg fizeted, attól sem lesz soha a tied, más zsebét tömöd.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!