Mit gondoltok, arról az influenszerről, aki gyerekmentes városrészt alakítana ki?

Ha talál társakat, és mg tudják valósítani miért ne.

Nem ártanak ezzel senkinek.

Nekem van gyerekem, de teljesen megértem, hogy zavaróak lehetnek bizonyos emberek számára.

Létezik ún. szenzoros érzékenység (szerintem nekem is ez van), autizmus vagy egyéb betegségek mikor az egyén sokkal nehezebben viselheti a gyerekek normális hangos és eleven viselkedését.

Szerintem jó ötlet egy olyan hely ahova a békére vágyó emberek elvonulhatnak ezen ingerek elől és közben nem kell lemondaniuk akár a felnőtt társaságról, vagy a szabad programválasztásról.

Vannak már például felnőttbarát hotelek (nem szexuális tevékenység miatt vannak "kitiltva"), ahova nem lehet gyereket vinni. Úgyhogy annyira nem újdonság az ötlet.

Sokszor látom szülők részéről hogy felháborodnak az ilyen jellegű megkülönböztetésen, de szerintem ők rosszul közelítik meg a dolgot, nem utálják őket meg a gyereküket, hanem szükségük van a nyugodt és csendes környezetre ami egy gyerek mellett nehezen valósul meg az esetek nagy többségében.

És egyébként ilyen lehetőség mellett lehet elnézőbbek lennének a gyerekekkel azok akik amúgy nem bírják mert nem lenne kötelező elviselni.

1-es választ adóval egyet értek.

Annyit azért megjegyzek, attól hogy valaki felnőtt az nem feltétlen jelenti azt, hogy csendes, normális stb. Sőt, sokan csak öregedő testbe rekedt gyermeki lélek.

Épp ezért költöztünk ki a "semmi közepére" élvezve a csendet, békét és természetet.

Ui.: nem a gyerekeket utálom, hanem a hangos, zavaró hangokat és azokat a szülőket, nevelőket, akik nem tudják nevelni őket.

Persze az más, ha játszanak, de pl jómagam ovisan is néztem értetlenül a sikonyáló társaimra "ennek meg mi baja?" Ha megijed oké, de sokszor értelmetlen dolgokon visítottak.

Az, hogy valaki jó ötletnek tart egy ilyesmit, nem jelenti, hogy utálja a gyerekeket. Én is szenzorosan érzékeny vagyok (visszatérő gyerekkori élmény, hogy nem veszem észre az óvoda-, iskolaudvaron, hogy mikor kell bemenni, mert elmenekültem valami távoli zugába, ahol nem a konstans vonyítás megy).

Egyébként szeretem a gyerekeket, de nem vágyom mindig a társaságukra.

Persze aki a gyereknevelést tette meg az egyéniségévé, mert ennyit ért el az életben, az mindig remek lehetőséget lát a megsértődésre ebben, volt pl. egy gyerekmentes szálloda, ami ellen úgy hisztiztek a vérmamik és vérpapik, hogy közben a szomszédban ott volt egy fullos gyerekbarát szálloda, ugyanazé a tulajdonosé...