Miért nem lehet elfogadni, hogy ha valaki nem akar gyereket? Miért jó a gyerekeseknek, ha kioktatják a gyermekteleneket? Ennyi erővel én is odamehetnék a gyerekesekhez, és kérdőre vonhatnám őket, hogy miért vállaltak gyereket.

Ilyen dolog még velem soha nem fordult elő.

Még csak elképzelni sem tudom milyen szituáció lehet ahol arról oktatnának ki miért nincs gyerekem.

De ha tegyük fel megtörténne, akkor simán megkérdezném tőle mi köze hozzá, miért nem a saját dolgával és kölykével foglalkozik.

Lehet, hogy csak akkor értenéd meg, ha már lenne gyereked. Mert a gyermek egy olyan ajándék mely nem helyettesíthető mással.

Fiatalon van annyi más lehetöség amivel eltőltheted az idődet, de egyszer ha megöregedsz akkor már nem lesz lehetőséged a hiányát pótolni. Tehát a kérdéseik arra hívják fel a figyelmet, azt kérdezik, hogy jól megfontoltad-e? Tényleg ki akarod hagyni ezt a szeretet kapcsolatot az életedböl?

Megbántódhatsz rajta, de számomra azt mutatja, hogy szeretnek Téged. Érdekli őket, hogy mi van Veled.

Azért szerintem valahol belül mindenki érzi, hogy miért "elfogadottabb" a gyerekes lét, mint a gyerektelen.

Ha mindenki a gyerektelen verzióban gondolkozna, akkor 100 éven belül "bezárhatnánk" a földet, az emberiséget, nem?

A gyerekes életmód pedig magában hordozza a faj fennmaradását.

Fentiek alapján én teljesen megértem, hogy "általánosságban" miért a gyerekvállalás az elfogadott alapnorma, és hogy miért furcsa valakinek, amikor ezt nem látja visszaköszönni egy adott ember életében.

Természetesen lehet száz megalapozott (!) indok egyedi életutakban a gyerektelen létre, ezt teljesen tiszteletben lehet tartani. De emellett el lehet ismerni, hogy az alapnorma a gyerekes lét. (Ha például a szüleink is a gyerektelen formát választották volna, akkor most nem beszélgetnénk itt a gyakorin...)

Ez egy kis kitérő, de ugyanez a gondolatmenet vonatkozik szerintem a homoszexualitásra is. Az "alapnorma" azért a heteroszexualitás, mert a homoszexualitás nem képes az életet továbbadni, továbbvinni, tehát ilyen szempontból csoportszinten "zsákutca". (Itt is igaz, hogy ha a szüleink homoszexuálisak lettek volna, itt sem lennénk...). Ettől még lehetnek különleges okok, amiért valaki homoszexuális, és nem is kell ezért megkövezni, de szerintem érthető okokból alapnormaként nem helyes beállítani.

4es, Léna!

Ha engem annyira szeretnek, hogy ilyeneket kérdezgessenek tőlem, hogy biztos jól meggondoltam-e, akkor arra gondolnék ,hogy

nem tartanak elég felelősségteljesnek ahhoz,hogy egy ilyen döntést meghozzak...

És ha nem tartanak elég felnőttnek hozzá, akkor miért akarnának még egy gyereket is rámtukmálni? :D Totál logikátlan.

Talán 2 nagyobb oka van, lehet.

Egyik az, amit előttem leírtak, a faj fenntartási ösztön hiánya, amit látnak a tudatosan gyermektelen emberben. Itt jön be az, hogy sokan nem tudják elfogadni, hogy ha valaki máshogy éli az életét, azt meg sokkal kisebb mértékben, hogy ha valaki gyökeresen máshogy gondolkozik, cselekszik, mint ők.

A másik ok pedig az, hogy ha legbelül tudják, hogy megbánták, hogy beleugrottak, akkor azt szeretnék látni a környezetükben, hogy "nem egyedül vannak a szarban", ez pedig nyugtatja őket.

Viszont az, hogy ha látják, hogy valaki nincs abban a "szarban", akkor az felkorbácsolja őket és ott mindent kitalálnak, csak hogy szidhassanak és ne kellejen soha az életben szembesülniük vele, hogy van más út is, mint hogy beleugorjon mindenki a gyerekvállalásba, ha készen állt rá, ha nem.

29/F

"Ha mindenki a gyerektelen verzióban gondolkozna, akkor 100 éven belül "bezárhatnánk" a földet, az emberiséget, nem?"

Ha mindenki a gyerekes verzióban gondolkodna, akkor is baszhatjuk a Földet egy idő után. Mondjuk valószínűleg így is.