Vannak itt olyanok akik nem akarnak párkapcsolatot?

Nem baj ha valaki nem szeretne másoknak megfelelni és úgy ugrálni ahogy más fütyül.

De aki magányos tud lenni az jobban jár a kompromisszummal és kapcsolattal!

Nekem volt kettő is,hosszabb. Okulva ezekből és abból,hogy öt éve vagyok magányos ....már egyáltalán nem akarok senkit.Senkit.

Minden rosszat az életemben anyagilag,erkölcsileg,lelkileg,emberileg ez a két kapcsolat okozta.

Elég volt örökre !

Ffi

Jelen. Jó pár évvel ezelőtt volt egy (az egyetlen), de aztán szétmentünk, ugyanis kiderült, hogy attól sokkal nagyobb a szabadságigényem, minthogy lekössem magam egy párkapcsolatban. Pedig a sráccal semmi gond nem volt és nincs, én vagyok alkalmatlan erre. Egyszerűen nem bírom a kötöttségeket. Nem is lesz többet, nem is vágyom rá egyáltalán. És nekem így a jó, dolgozom, sportolok, meg van egy társaság, akivel eljárunk. Az életem így teljes.

36/N

#1 "úgy ugrálni ahogy más fütyül."

Egy jó kapcsolatban nincs ilyen.

Én nem akartam, most mégis van.

Egészen 1. éves egyetemista koromig, mindig vissza voltam utasítva, de ezt nem dolgoztam fel jól (értsd: futottam a szekér után, ami nem vett fel és sírtam), aztán akiknek megtetszettem, ők vagy nem léptek vagy egyáltalán nem voltak szimpatikusak.

Miután otthagytam az egyetemet, elkezdtem dolgozni egy gyorskajáldában és ott flörtölgettünk 1-1 kollégával, de nem jutottunk semmire. Nyáron otthagytam a helyet és úgy voltam vele, hogy f**zom a férfiakba, nem kell nekem senki. És tényleg jól voltam, mígnem a tesóm felhozta, hogy miért nem beszélek a sráccal, akit anno szerettem.

Kiakadtam, mert nem vagyunk annyira jóban és pofátlannak tartottam, hogy így belemászik a privátszférámba, a szobámba mentem és sírni kezdtem.

Letöltöttem a Tindert. Felraktam képeket magamról, pár érdeklődést beikszeltem, odaírtam a koromat, hogy had szóljon. 2 sráccal találkoztam, az első offolt engem, a 2.-at pedig én offoltam. Még 1 hónapig kb fent voltam, de nem volt értelme. A lájkok alig jöttek, nekem meg elment a kedvem. Kb 8 emberrel beszéltem ott, de mindenkivel elhalt a társalgás, aki nagyon bejött, ő meg persze, hogy Budapesten volt. Kapcsolatnak nem praktikus, csak szexhez messze van. Nőket is húztam jobbra, de velük úgy jártam, hogy csak akkor beszéltünk, ha én írtam rájuk, hiába volt match.

Gólyatáborban viszont megtörtént a nagy változás. Nem úgy mentem oda, hogy összejövök valakivel, de úgy jöttem el onnan, hogy már kb volt valakim. A 2. este nagyon egymásra találtunk és ő még folytatni szerette volna. Nekem nem volt ellenemre, de őszintén, én akkor csak úgy álltam hozzá, hogy "smároltam egy helyes sráccal, fa*za". Aztán most együtt vagyunk azóta is és nem bánom egyáltalán, de még a tábor 1. napján, ha kérdezték volna, hogy hogyan állok ezen a fronton, akkor azt mondtam volna, hogy "szingli vagyok és úgy is maradok szerintem". Valahogy nagyon ilyen csalódott, frusztrált, hagyjon engem mindenki békén, embereket kihasználós hangulatomban voltam, aztán a srác kihozta belőlem a gyengédséget és dobott a hangulatomon, tehát nem jártam rosszul.