Vannak itt olyanok akik nem akarnak párkapcsolatot?
Most itt gondolok bármilyen okra, ami miatt, inkább úgy döntesz, hogy nem kell barát/barátnő. Mások hogy viszonyulnak ehhez?
Én például nem akarok magamnak párkapcsolatot. Nem is volt még soha, de nem érzem azt hogy kéne jelenleg. Ennek sok oka van. Például nem tartom magam alkalmasnak egy kapcsolatra. Bár mások az ellenkezőjét állítják, de senki sem ismer annyira engem mint én magamat. Aztán meg ott van az is hogy egyedül könnyebb és nyugodtabb. Legalábbis én úgy látom, hogy az emberek nem tudnak megülni teljes békében egymás mellett, és előbb-utobb keletkezik valami konfliktus vagy probléma. Aztán ott van maga a szerelem érzése. Nincsenek jó tapasztalataim ezen a téren ezért magát az érzést is utálom.
Nem zárom ki ennek a változását, lehet pár év múlva máshogy fogom látni a dolgokat, meg az életet, meg mindent. De most úgy vagyok vele, hogy mindenkinek jobb az, ha nem megyek bele egy kapcsolatba, van még időm úgy is, fiatal vagyok.
A környezetemben élők persze nagyon furának tartanak. A szüleim, nagyszüleim folyton azt kérdezgetik, hogy mikor lesz már barátnő. A barátaim azt hiszik hogy meleg vagyok. Már elmagyaráztam nekik, hogy mik a gondolataim, hogyan vélekedek a világról, az életről, és azt mondták hogy nekem egy barátnő kéne, jót tenne nekem az hogy valaki szeret.
Szerencsére képes vagyok nem törődni mások véleményével. Viszont azért azt se zárom ki, hogy igazuk van.
Szóval csak kíváncsi vagyok van-e ilyen ember, aki hasonló, vagy olyan mint én ilyen téren. Kíváncsian várom mindenkinek a gondolatait erről a témáról, helyzetről.
19/F
Nem baj ha valaki nem szeretne másoknak megfelelni és úgy ugrálni ahogy más fütyül.
De aki magányos tud lenni az jobban jár a kompromisszummal és kapcsolattal!
Nekem volt kettő is,hosszabb. Okulva ezekből és abból,hogy öt éve vagyok magányos ....már egyáltalán nem akarok senkit.Senkit.
Minden rosszat az életemben anyagilag,erkölcsileg,lelkileg,emberileg ez a két kapcsolat okozta.
Elég volt örökre !
Ffi
Jelen. Jó pár évvel ezelőtt volt egy (az egyetlen), de aztán szétmentünk, ugyanis kiderült, hogy attól sokkal nagyobb a szabadságigényem, minthogy lekössem magam egy párkapcsolatban. Pedig a sráccal semmi gond nem volt és nincs, én vagyok alkalmatlan erre. Egyszerűen nem bírom a kötöttségeket. Nem is lesz többet, nem is vágyom rá egyáltalán. És nekem így a jó, dolgozom, sportolok, meg van egy társaság, akivel eljárunk. Az életem így teljes.
36/N
#1 "úgy ugrálni ahogy más fütyül."
Egy jó kapcsolatban nincs ilyen.
Én nem akartam, most mégis van.
Egészen 1. éves egyetemista koromig, mindig vissza voltam utasítva, de ezt nem dolgoztam fel jól (értsd: futottam a szekér után, ami nem vett fel és sírtam), aztán akiknek megtetszettem, ők vagy nem léptek vagy egyáltalán nem voltak szimpatikusak.
Miután otthagytam az egyetemet, elkezdtem dolgozni egy gyorskajáldában és ott flörtölgettünk 1-1 kollégával, de nem jutottunk semmire. Nyáron otthagytam a helyet és úgy voltam vele, hogy f**zom a férfiakba, nem kell nekem senki. És tényleg jól voltam, mígnem a tesóm felhozta, hogy miért nem beszélek a sráccal, akit anno szerettem.
Kiakadtam, mert nem vagyunk annyira jóban és pofátlannak tartottam, hogy így belemászik a privátszférámba, a szobámba mentem és sírni kezdtem.
Letöltöttem a Tindert. Felraktam képeket magamról, pár érdeklődést beikszeltem, odaírtam a koromat, hogy had szóljon. 2 sráccal találkoztam, az első offolt engem, a 2.-at pedig én offoltam. Még 1 hónapig kb fent voltam, de nem volt értelme. A lájkok alig jöttek, nekem meg elment a kedvem. Kb 8 emberrel beszéltem ott, de mindenkivel elhalt a társalgás, aki nagyon bejött, ő meg persze, hogy Budapesten volt. Kapcsolatnak nem praktikus, csak szexhez messze van. Nőket is húztam jobbra, de velük úgy jártam, hogy csak akkor beszéltünk, ha én írtam rájuk, hiába volt match.
Gólyatáborban viszont megtörtént a nagy változás. Nem úgy mentem oda, hogy összejövök valakivel, de úgy jöttem el onnan, hogy már kb volt valakim. A 2. este nagyon egymásra találtunk és ő még folytatni szerette volna. Nekem nem volt ellenemre, de őszintén, én akkor csak úgy álltam hozzá, hogy "smároltam egy helyes sráccal, fa*za". Aztán most együtt vagyunk azóta is és nem bánom egyáltalán, de még a tábor 1. napján, ha kérdezték volna, hogy hogyan állok ezen a fronton, akkor azt mondtam volna, hogy "szingli vagyok és úgy is maradok szerintem". Valahogy nagyon ilyen csalódott, frusztrált, hagyjon engem mindenki békén, embereket kihasználós hangulatomban voltam, aztán a srác kihozta belőlem a gyengédséget és dobott a hangulatomon, tehát nem jártam rosszul.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!