Nem volt még párkapcsolatom. Miért akarnak arról meggyőzni, hogy szükségem van rá?

Mert alapvető emberi igény, hogy tartozni akarunk valakihez, valahova, ezért életidegennek hat, ha valaki egyedül van és nem annyira hihető, hogy direkt csinálja.

Egyébként nekem is csak 25 évesen lett kapcsolatom először. Tényleg jó dolog egy szerető, megértő, biztató párkapcsolatban élni, de nem ez az egyetlen út a boldog és teljes élet eléréséhez.

Nezd en is mindig maganyos farkas tipus voltam, es a sajat igenyeinkhez alkalmazkodni sokkal egyszerubb. Na de, a mostani kapcsolatom amit 27 evesen talaltam meg, olyan szinten fontos lett nekem (elotte levoek igy utolag nezve nem sokat hatottak a szemelyisegemre :D), hogy teljesen atalakultam. Nyilvan hozzajarul fontosabb csaladtagok elvesztese is amit az elmult evekben sajnos meg kellett tapasztalnom, hogy igy azt mondom, a legtobbet a mostani parom ALTAL tanultam. Joforman mellette lettem igazan felnott. Elotte onzobb, makacsabb es joval egoistabb voltam - lany letemre. Nyilvan mindenki hozott anyagbol dolgozik, de nem azt mondom, hogy lehetetlen tars nelkul elni, de szerintem nem eri meg kihagyni. :) egyedul is jo, sokszor nekem is van igenyem (hajjaj) idoszakokra amikor senkihez nem akarok alkalmazkodni, de ha 6-7 ev utan is tudsz szeretni igazan valakit es az is ugyanigy viszont szeret, van tisztelet egymas irant stb, az mindent visz.

Nem egyszeru egyebkent... nekem is vannak hulye tapasztalataim, kapcsolatok a multban amik nelkul oszinten szolva meg tan jobb is lett volna! De aki probalkozik, ohatatlan, hogy azzal nemi kudarc is egyutt jarjon, a sikerelmennyel egyutt. ;) legyen az munka, parkapcsolat stb.

Azt mondom neked ne eroltesd a temat. Ha jonnie kell jonni fog, ha nem, akkor nem! Csinald a dolgod, amit szeretsz... a direktbe keresgelesbol nekem negativ tapasztalataim vannak. Mind a ket hosszu kapcsolatomat “veletlen” hozta, az elet. Amikor direktbe kerestem arra emlekezni sem akarok! :D