Mi a véleményetek azokról az emberekről, akik nem mennek el osztálytalálkozókra? Ez jellemzően amiatt lehet, mert ezek az emberek nem értek el semmit az életben?

#39, kicsit nézzünk vissza, honnan is indult ez a beszélgetés. Te megdöbbentél, hogy létezik ez a rendkívüli osztályfőnöki óra, és jelezted, hogy ez neked cringe. Erre mondtam, hogy jaja, megértem, de nekünk tök bejött, pl amikor felmerült, hogy megszüntetjük, a többség támogatta.

Erre te: "ilyenre alapból az megy el, aki csámcsogni akar a másik életén"

Bocs, de ki néz le kit? Én szeretek eljárni osztálytalálkozókra, akkor már szerinted én mások életén "csámcsogok"? Meg mondtam én olyat, hogy "minden fingról posztolni meg sztorizgatni kell"? Miért kell mindent kiforgatni?

A visszaszólásom arra szólt, hogy ahelyett, hogy fonákból ítélsz el másokat, magadnak is feltehetnéd a kérdést, hogy nem-e benned van az eltérés, ha amikor ki kell állnod magadról beszélni, az azonos azzal, hogy mások csámcsognak rajtad és minden fingról sztorizni kell.

Nem tudom értelmezni az osztályfőnöki órát ebben a szövegkörnyezetben. Nálunk ofő órán kirándulások voltak a téma, nem önpromó. Úgy képzeltem el, hogy vagytok egy helyen, étterem vagy akármi, és ott lámpalázasan el kell mesélni egy csomó érdektelen dolgot. Ez tartom továbbra is, hogy cringe.

Te azt mondod, hogy szégyellem az életem. Mikor leírtam, hogy olyanokkal minek beszéljek, akikkel amúgy sem. Ez képmutatás lenne.

Nem bennem van eltérés, mert az én mikrokörnyezetemben meg pont gáznak gondolják az ilyet. Mint mikor új tanárt kaptunk, és körbement, hogy mindenki meséljen magáról valamit. Az is ilyen izzadtságszagúan jófejkedni próbáló volt.

De pont ezért kérdeztem, hogy ez hogy megy. Nekem azért csámcsogás, mert ha valakit érdekel, mi van velem, fenn vagyok facebookon. A legunalmasabb műsor a Netflixen 100x érdekesebb, mint hogy Kovács Béla mit dolgozik és hány gyereke van.

43:

Nyilván nem olyan mint egy egykori osztályfőnöki óra, de lehetőség szerint az osztály egykori tantermében van, és ha még él, az osztályfőnök vezeti, aki nyilván a vacsorára is meg van hívva, és ő hívja ki egyenként az egykori diákokat. Nem feltétlenül önfényezés, mindenki elmondja röviden, mi történt vele. Nyilván volt, akiről tudtam amúgy is, másokról érdekes volt. Nyilván utána legtöbbjükkel az étteremben is beszéltem.

Meg az iskolát is körbenéztük, mi változott.

Mondjuk én nem utáltam a legtöbb osztálytársamat, de teljesen meg tudom értenj, ha valaki igen, és nem szívesen megy el osztálytalálkozóra, feljebb írtam, feleségem sem ment el legutóbb.

Az hogy az ő dolguk. Nyílván jó okuk van rá, hogy nem mennek el. Én voltam az általános iskolás osztálytalálkozón 10 év után és ugyan elment, de tökre erőltetett volt. Ráadásul 7-8. osztály borzalmas volt. Dagadt voltam és már akkor tudtam magamból hogy meleg vagyok és cukkoltak állandóan a túlsúlyom miatt. Csak kíváncsiságból mentem el, de utána úgy döntöttem többet nem fogom erőltetni, mert semmi értelme. Nem véletlenül alakult úgy az életünk, hogy nem járunk össze, nem illettünk össze, alapvetően megosztott volt az osztály, ráadásul az utolsó 2 évben összevonva voltak. Gyakoriak voltak a verekedések, beszólások, a lehető legrosszabb jött ki ebből a közegből.

Középiskolában az első év rossz volt, majd a következő év jobban indult egy másik osztyálban. Ott is megosztott volt a társaság, de volt egy szint, ami alá senki nem ment. Én úgy kijöttem mindenkivel, de gimis barátságok csak 1-3 emberrel lettek. Itt például osztálytali még nem volt érettségi óta, pedig 13 éve érettségiztünk.