Mi a véleményetek azokról az emberekről, akik nem mennek el osztálytalálkozókra? Ez jellemzően amiatt lehet, mert ezek az emberek nem értek el semmit az életben?

"27-es, kétszer is leírtad, hogy "kiáll és mesél". Én azt hittem, ezek ilyen laza talik, nem ilyen előadás dolog."

Tradícionálisan ilyenkor az volt a szokás, hogy tartanak egy "rendkívüli osztályfőnöki órát", ahol mindenki kiáll, és kb összefoglalja, mi a pálya vele. Utána van vacsora, buli, stb. Ezt egyre kevesebben tartják, többnyire inkább csak elmennek egy étterembe kajálni, és csá.

"Ez, ahogy a maiak mondják, elég "cringe"."

Szerintem nem kínos, én ezt a részét szeretem a legjobban. Ez az igazi nosztalgiavonat: visszamégy a volt iskolaépületbe, beülsz az egykori padtársad mellé a padba, és midnenkiről meghallgatod, mi újság. A vacsora alatt úgysem jut mindenkire időd, így viszont képbe kerülsz mindenkivel, meg sokkal nosztalgikusabb is a helyszín miatt. Mi megszoktunk hívni tanárokat is, akiket szerettünk, ilyenkor ők is mesélnek magukról, meg az iskolásról is egy keveset.

Te tudod, nyilván nem mindenkinek komfortos ez. Nálunk még nem volt rá panasz.

A 15 évesen bedobta egy srác, hogy hagyjuk már ezt a p.csába, hívjuk meg a volt osztályfőnököt, és húzzunk el kajálni. Én ültem, hogy ebbe beleálljak-e, de végül beírtam a csoportba, hogy én szeretném az iskolai részt megtartani, lehet, hülye vagyok, de nekem az a lényeg. Ami meglepett, hogy szinte mindenki beállt mögém, hogy egyetértenek.

Elképesztően beszédesek a válaszok, nagyon sajnálom, hogy a döntő többségnek ennyire rossz élmény volt a középiskola, azért kíváncsi lennék, melyik korosztály írt ide választ.

Én nagyon szívesen emlékszem vissza az középiskolai osztályunkra (2000-es évek elején érettségiztünk), egy-két állandó kivétellel, mindig mindenki eljön a találkozókra (na jó, 2-3 embernek közbejön valami, aki egyébként eljött volna), igaz, nem volt nagy létszámú osztály. Az osztályfőnök is mindig jelen van. Szívesen beszélgetünk egymással, 5 évente tartunk egy vacsorát. Van facebook csoportunk is. Nálunk nem volt kiközösítve senki sem, persze, voltak klikkek a koli, vagy egy helyről bejárás kapcsán.

Mindenesetre nagyon érdekes lenne látni a korosztályos különbségeket.

"Még jó, hogy beálltak mögéd, ilyenre alapból az megy el, aki csámcsogni akar a másik életén."

Vagy inkább nem szarnak kiállni mások elé, mert nem szégyellik az életüket és nem rosszindulatot feltételeznek másokban?

Jó, hogy ezt a témát sem sikerült személyeskedés nélkül lehozni...

Én 2016-ban érettségiztem, és még abban a hónapban kiléptem az osztályunk facebook csoportjából is. Utáltam a legtöbb osztálytársam, mind képmutató volt és számító, ki is voltam közösítve. A facebooknak hála tudom, hogy sokan azonnal belevágtak a gyerekgyártásba, még munkája se volt de már a második gyerekkel terhes.

Az akkori legjobb barátnőmmel még mindig napi szinten tartom a kapcsolatot, sokat összejárunk ahogy munkánk engedi.

Sem én, sem ő egy osztálytalálkozóra sem mentünk el, de hivatalosan nem is hívtak egyikünket sem. Bár nálunk nem is volt nagy szervezkedés, inkább a középsulis klikkek elmentek együtt kocsmázni.

"Vagy inkább nem szarnak kiállni mások elé, mert nem szégyellik az életüket és nem rosszindulatot feltételeznek másokban?"

Tehát akkor te lenézel másokat. Én nem szégyellem az életem, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek köze van hozzá, és minden fingról posztolni meg sztorizgatni kell.

A fajtád miatt nem szeret a fajtám ilyenekre járni.

31:

"Tradícionálisan ilyenkor az volt a szokás, hogy tartanak egy "rendkívüli osztályfőnöki órát", ahol mindenki kiáll, és kb összefoglalja, mi a pálya vele. Utána van vacsora, buli, stb. Ezt egyre kevesebben tartják, többnyire inkább csak elmennek egy étterembe kajálni, és csá."

Azért ma is gyakori ez, nálunk is ez volt. De igazából mi a temetőben találkoztunk, mert már az 5 évesre meghalt egyosztálytársunk, onnan az iskola, útközben páran beültünk egy sörre, na a suliban volt ilyen kiállós, de úgysem volt akkor még senkinek sem valami hú de nagy sikere. Utána jött az étterem.

Egyébként apáméknak volt olyan is, hogy 2 napos, és egyik nap hozták a párjukat, akinek volt, a másikon nem.