Önkéntes hajléktalanság, milyen tanácsaid vannak amivel túlélhető?

Nem akarok bérrabszolga lenni, 9-5-ig az asztalomhoz láncolva, havi nettó 250-ért. Nincs motivációm tanulni, de nem akarok ez a "képzetlen újonc" biorobot lenni , aki vagyok. Szabadságot akarok a hét minden napján, 24 órában, nincs főnök, nincs beütemezett pisi idő, nincs ütemezett ebédszünet. Azt akarom, hogy bármikor kimehessek strandra, parkba, találkozni haverokkal, stb (még akkor is, ha H-P 9-5 óra között van). A nagybetűs munkás élet egyszerűen nem az én világom. Az egyetlen alternatíváim a hajléktalanság, a szülőkön parazitaszerű élés (ez nem lehetséges) vagy az öngyilkosság, de az öngyilkosságot nem lehet visszafordítani, a hajléktalanokat pedig "csak" nagyon nehéz, úgyhogy azt hiszem, a hajléktalanságot kell választanom egyértelműen. Valami tanács, hogyan legyen jobb a hajléktalan élet?