Csak én érzem úgy hogyha fiú lennék sokkal több dolgot tudnák csinálni?

Ha nem megoldásokat akarsz, akkor sosem fogsz megszabadulni attól az érzéstől, hogy másodrendű állampolgár vagy, aki "csak arra jó". Lehet lelkizni itt, hogy de buták és felszínesek a fiú barátaid, hogy nem engednek hülye indokokkal bokszolni a szüleid, és ez milyen igazságtalan, bezzeg, ha fiú lennél - akkor is ugyanennyire tehetetlen lennél - de nem fog tőle változni semmi. Csak még jobban belesüllyedsz a kis depibuborékodba. Egy pszichológus is azt csinálja, hogy megtanít arra, hogyan változtathatsz az életeden, nem megerősít az önsorsrontó mintáidban, mert olyan szegény kis elesett vagy, hogy hujujuj. El kell döntened, hogy azt akarod, hogy lenézzenek és eltapossanak, vagy pedig tenni ellene, hogy így kezeljenek, és megerősödni.

49: Nem azt mondtam, hogy válj a klónjukká, jesszus. INSPIRÁCIÓRÓL beszéltem. Ennyire mindent a szádba kell adni? Meríthetsz belőlük önérvényesítés és kitartás terén, mert egyértelműen komoly hiányosságaid vannak mindkét téren. Ha ők megcsinálták, amit akartak, miközben sokkal nagyobb vállalkozást tűztek ki maguk elé, sokkal nagyobb gátló tényezőkkel, akkor neked miért ne sikerülhetne? Gondolhatnál erre, hogyha valami nem megy, és erőt meríthetnél ahhoz, hogy felállj, és tovább menj.

Az élet nem úgy működik, hogy ha valami nem sikerül, akkor leülsz sírni egy párnára, hanem, hogy megoldásokat keresel. Hogyan akarsz te küzdő sportolni, ha ennyire nem vagy képes küzdeni még azért sem, hogy egyáltalán eljuthass egy edzésre? Szerinted miből áll a boksz? Abból, hogy ha hússzor pofán vernek, és kiterülsz a földön, akkor huszonegyedszerre is felállsz, hogy megpróbáld elkerülni az érkező ütést, és bevinni a sajátodat. Kitartás kell hozzá, állóképesség, akaraterő és a kudarcélmények gyors, hatékony feldolgozása. Basszus, harcolj már a terveidért! Ha te nem vagy erre hajlandó, akkor mégis ki fog szerinted?

Amúgy meg voltam már gödörben, - mire nagykorú lettem rákos beteget ápoltam az utolsó napjáig, családon belüli erőszaknak voltam kitéve, iskolában bántalmaztak, kilakoltattak, évekig tartó betegségeim voltak, elvesztettem minden vagyonomat, pereskedtem gazemberekkel, molesztáltak, fagyoskodtam - csak veled ellentétben nem azt vártam, hogy mások velem együtt pityeregjenek, hanem felismertem, hogy ez nem egy tartható állapot, megoldásokat kezdtem keresni, és kimásztam belőle. Úgyhogy ne okítgassál a saját életemről meg arról, hogy majd megtudom, milyen a te helyedben lenni, mert sz.rt se tudsz.

Igen, azt kérdezted, egyedül vagy-e ezzel: MEGKAPTAD A VÁLASZT: IGEN, EGYEDÜL VAGY VELE, mert nem minden nő életképtelen. Nem minden nő reszket olyan emberek véleményétől és szimpátiájának az elvesztésétől, akik semmi pozitívumot nem adnak az életéhez.

Sőt, egy csapat nagyon ráérő idióta még többet is nyújtana a szimpla igen-nemnél, és segíteni próbálna rajtad, hogy ne érezd így te se, és tovább léphess az álmaid felé.

De a te kérdéses inkább ez a valóságban: "Van valaki, akinek lenne ideje bólogatni mindenre, amit mondok, és sajnálni, hogy még jobban belém tokosodjon a meggyőződés, hogy csak azért nem teljesüljenek a vágyaim, mert nem vagyok fiú?"

Vadidegen, arctalan emberekkel szemben nem tudsz harcolni és nem tudsz domináns lenni, akkor mégis mire alapozod azt a feltételezésedet, hogy fiúként pikk-pakk domináns tudnál lenni, és harcos természetű? Nyitott ajtót döngetsz. És nem az a gonosz, aki erre rámutat.

Hidd el, ha kicsit magadba néznél, és kritikát tanúsítanál magad és a környezeted felé, akkor mázsákkal könnyebbnek éreznéd magad. Azt az energiát, amit abba ölsz bele, hogy egy olyan "barátlehetőség" után koslass, aki mindenkinek az arcába mosolyog, amúgy meg annyira se érdeklik más emberek, mint a levetett szennyese, azt felhasználhatnád arra is, amit el akarsz érni. Ha annyira önmagad akarsz lenni, akkor miért fontosabb, hogy bugyuta, felszínes embereknek tetszelegj? Elmondásod alapján az eddigi pasijaid is egytől-egyig selejtek voltak, de nekik is inkább hagytad, hogy lenyomjanak. Miért jó ez neked?