Leérettségiztem. Vége van a gyerekkoromnak! Mit tegyek?
Nyolcosztályos gimnáziumba jártam. Idén hivatalosan is leérettségiztem, ez a korszak végleg lezárult.
Már éjfél múlt, én meg itt bőgök mit egy csecsemő, mert borzasztóan szomorú vagyok, ahelyett hogy boldogan aludnék mint a legtöbb diák...
Csak most tudatosult bennem hogy ez az egész mit jelent számomra... Már nem fogok többé bejárni az iskolámba, nem fogok résztvenni a kedvenc tanáraim óráin és nem látom többé az osztálytársaimat minden nap. Azokat az embereket, akikkel 8 évet töltöttem együtt, akik a legközelebb kerültek hozzám. Lényegében együtt nőttünk fel, akaratlanul is formáltuk egymást, és az aki ma vagyok, annak jelentős szerepe volt az osztályközösségemnek is. Ki tudja mikor fogunk újra beszélgetni. Mindenki elmegy a saját útjára. Lehet el is felejtjük egymást.
Ki merem jelenteni, hogy mindenki és minden hiányozni fog. Még az iskolám legrosszabb tanterme is, aminek szinte mindenhol lejött a vakolata.
Mindenki boldog hogy nem kell már iskolába járnia, csak én érzek szomorúságot és űrt. Úgy érzem, azzal hogy ez a korszak lezárult, vége a gyerekkoromnak. Vége van a megszokott napi rutinomnak. A "biztonságomnak". Megszűnt a burok amiben eddig éltem...
Ami a leginkább megijeszt, az a jövő, ami még nagyon bizonytalan. Az sem biztos hogy felvesznek majd az egyetemre. Mihez kezdjek ha nem sikerül a felvételi?
Csak kétségbeesést, szomorúságot és bizonytalanságot érzek.
Ti hogy éltétek meg ezt a korszakot? Féltetek a jövőtől illetve az "újtól"?
#21: Köszönöm. :)
#22: Ezt mégis miből szűrted le?
Engem is csak a 2.ra vettek fel
471 pontom lett, az első szakra 478 kellett (nemzetközi gazdálkodás, corvinus) a 2. A pénzügy és számvitel volt amire felvettek, ugyanúgy corvinus. Én örülök ennek is, úgy gondolom ennek így kellett történnie. Megkerdezhetem neked mi volt az első és a 2.szak?
Na látod, minden rendben lesz!
Az emelted sikerülni fog, fel ks fognak jövőre venni, már nincs is akkora űr az életedben:)
Minden életkornak megvan a maga szépsége... Ha majd egyszer megéred és betöltöd a nyugdíjkorhatárt és nyugdíjas leszel, akkor sem fogsz majd visszavágyni dolgozni, hogy minden áldott nap megfelelj a főnök által támasztott, a korod és a teljesítőképességed korral együttjáró természetes csökkenése miatt egyre nehezebben teljesíthető követelményeknek, hanem igenis nem véletlenül van kitalálva a nyugdíj (aminek az alsó korhatára így is egyre feljebb és feljebb van tolva), azért, mert az idős ember teljesítőképessége sem olyan, mint egy fiataloké (ahogy egy 40 éves sem annyit bír már, mint egy 20).
Neked most az a dolgod, hogy vagy elmenj dolgozni (bárminek, aminek felvesznek, bolti eladótól kezdve a gyári munkásig), VAGY folytasd a tanulást az egyetemen/főiskolán (ahová már vagy felvételt nyertél, vagy nem.)
"a döntésem pedig a halasztás"
Ez csak egy része a döntésnek. Mi a másik része? Mivel fogod tölteni a következő évet? Dolgozni fogsz főállásban és mellette készülsz a felvételire vagy csak úgy lógatod a lábad és eltartatod magad a szüleiddel? Az utóbbi saját magaddal lenne nagyon nagy kiszúrás, mert egy évet munkával tölteni olyan lehetőség a tapasztalatszerzésre, amit nem szabad kihagyni. Abszolút segíti a pályaválasztást, szempontokat ad hozzá, közelről megtapasztalhatod, hogy a különböző végzettségű emberek által végzett munka mennyiben más és más ugyanazon a területen belül is, kipróbálhatod, hogy mi az, ami valóban fontos neked egy munkahelyen, pl. hogy egész nap egyenruhában kell-e lenned vagy kényelmes szerkóban dolgozhatsz, hogy mennyire bírod elviselni az értetlenkedő ügyfeleket ill. az egyedüllétet egész nap, hogy hogy viseled, ha nincs fix munkaidő, hanem időnként egyből ugrani kell, ha rádtelefonálnak, hogy rendben van-e, ha kiszámíthatóbb, de hétvégén is rendszeresen dolgozni kell, stb.). Anélkül, hogy ilyen szempontokból kipróbálnád magad a gyakorlatban, még az egyetem után sem fogod tudni esetleg, hogy mit is akarsz igazán, úgyhogy ne a láblógatást válaszd.
#25:
Miből gondolod hogy nem fogok dolgozni később? Nem is terveztem leírni a PONTOS tervemet, hiszen nem ez volt a célom az előző válaszommal.
Mielőtt többen alaptalanul nekem támadtok, szeretném leírni hogy már most dolgozok. A szüleim nem engedhetik meg maguknak hogy állják a jogosítványt. Apropó, ha meg is engedhetnék maguknak ill. azt, hogy otthon lógathassam a lábamat, az sem tartozna rád/rátok. Félreértés ne essék, nem tartanám helyesnek hogy semmittevéssel töltsem ki a mindennapjaimat amíg ők dolgoznak hogy eltarthassanak.
Többieknek köszönöm a választ. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!