Leérettségiztem. Vége van a gyerekkoromnak! Mit tegyek?

De jó nekem, hogy még hátra van egy évem érettségi vizsgáig. Hmm boldog gyerekkort még élvezhetem kicsit így 47 évesen.

Na, hát akkor van még egy nyári szüneted, mialatt el tudod dönteni, merre tovább.

Vagy tovább tanulsz, vagy dolgozol. Esetleg mindkettő.

Azért valami elképzelésed csak van, ami érdekelne, nem?

39 vagyok. Sokáig én is így gondolkodtam, mint te. (Azzal a különbséggel, hogy suliból sok barátom nem volt.) Bár nálam ez az aggodalom csak diploma után jött elő. De most meg? Nem kívánom vissza újra azt az időszakot. Lehet, hogy nincs egy "védőernyő" felettem, de a magam ura vagyok. Tanulni szeretek, de nem úgy, hogy megmondják, mit kell, és ha utálom, akkor is be kell nyalnom, mert különben szívás lesz a vége. Nem, vagyis csak elenyésző mértékben kell olyannal foglalkoznom, ami nem érdekel. Saját magam dönthetek a dolgaimról, nem kell más engedélye ahhoz, hogy pl. munkahelyet váltsak. Én dönthetek arról, hogy mire költsem a pénzemet. Senki nem szólogat be, hogy mikor kelek, mikor fekszek, stb.

Persze, ehhez egy jó alap is kellett. Ha nem lenne diplomám, meg két szakképesítésem, hanem mondjuk 8 általánosom lenne, akkor nyilván nagyságrendekkel kisebb mozgásterem lenne.

Még annyit: az igazi barátságok nem csak azért léteznek, mert egy helyen vagytok. Borítékolható, hogy lesznek, amik elsilányulnak, vagy megszűnnek, de én azt mondom, ami csak azért létezik, mert heti 5 napot ugyanoda jártok, az nem olyan hú, de igazi barátság.

És munkahelyen is lehet barátkozni.

Ha meg nem sikerül a felvételi (de neee legyél negatív!), akkor is van több lehetőséged.

Ha megtehetitek, akkor tanulásra és felkészülésre is szánhatod ezt az időt.

vagy addig dolgozhatsz is.

Vagy elmehetsz valamilyen tanfolyamra. Én is azt hittem főiskola előtt, hogy a felsőoktatáson kívül "nincs élet", de most már belátom, hogy ez hülyeség. Egyáltalán nem bánom, hogy lediplomáztam, így a fizetésem most magasabb (bár... közszféra, szóval így is arcpirítóan kevés), de igazából az egyik OKJ-s végzettségemmel dolgozok...

Nem vagy te egy cseppet társfüggő? Ennyire azért nem nagy dolog, hogy vége a sulinka. Új embereket ismersz meg. Majd elmész egyetemre, dolgozol.

Különben is! A mai világban egy kattintás a kapcsolattartás a barátokkal. TE jobb helyzetben vagy, mint anno én, akit a szülei egy másik iskolába írattak, mert közelebb volt miután elköltöztünk mucsaröcsögére. -_- Nem elég, hogy a szomszéd gyerekekkel nem tudtam többet játszani, a legjobb barátnőmet se láttam max évi 1x, még az osztálytársaimmal is megszakadt a kapcsolat. Szóval ne rinyálj.

Az osztálytársakkal nyáron simán lehet csinálni egy csomó emlékezetes kalandot, ősztől pedig úgyis mindenkinek indul a maga szürke élete, mert óhatatlanul vissza kell zökkenni a régi kerékvágásba - ez pedig a ti esetetekben azt jelenti, hogy be kell ülni a felsőoktatási (ez kinek egyetem, kinek "csak" főiskola) iskolapadba, ahol még sokkal, de sokkal többet kell tanulni, mint eddig valaha is kellett. (Majd meglátod, egy-egy szigorlatra, de sokszor egy-egy kollokviumra is sokkal több az anyag, mint maga az egész érettségi anyaga).

Meglátod, nem lesz majd időd ezen filózni, filozofálni, ha meg ezen agyalsz, akkor simán megbuksz a legelső vizsgakörön.

"Nem vagy te egy cseppet társfüggő?"

Nem vagy te egy cseppet érzéketlen, hogy mindjárt egy cetlit akarnál ráaggatni csak azért, mert vannak érzései?

Én is egyébként pont így voltam általános iskola után, csak ez nem a ballagáskor jött rám, hanem amikor elkezdtem a gimit.

Teljesen meg tudlak érteni, hogy mit érzel és miért, de az idő megy tovább.

Szép volt, jó volt, utólag pedig egy álom volt, de az már a múlt. Viszont lehet a jövőd is legalább annyira jó, mint ez a múltad. Ez legfőképpen rajtad múlik, mivel a magad ura vagy.

Biztos vagyok benne, hogy az egyetemen és a munkahelyeden is fogsz társakat és barátokat találni, amik simán lehet, hogy egy életre fognak szólni.

Az egyetemre pedig fel fognak venni, légy optimista!:)