Amióta leérettségiztem, és nem vagyok nappalin, úgy érzem kiszabadultam, élek, más is érez/érzett így?

Tavaly végeztem a gimnáziumban, tovább tanulásban levelezősre mentem, mert nem akartam tovább szenvedni a nappali rendszerben. Azóta lett egy munkahelyem, ahol páran jóban vagyunk (idősebb mindenki mint én, aki 20 vagyok), jogosítvány, nem sokára autót veszek, stb. Érzem, hogy élek, hogy szabad vagyok mint a fogságából szabadult madár vagy musztáng. Nincs szorongás, megfelelési kényszer a tanároknak, tesi óra, avagy nyilvános megszégyenítés (utcán futások, iskola körök), , azt sportolok amit akarok, ahogy akarom, ahogy tetszik, szabad idő beosztásban. Nincs több osztállyal össze zártság, kirándulás, hanem azt nézek meg amit akarok, amikor szeretném. Nincs nyavalyás, hogy ezt nem akarom, azt nem akarom, nincs csoport munka, szabadon osztom be a tanulni valóm és az időm, fix nyolc órát vagyok a munkahelyen, amiért fizetés jár, nem nyivákol senki, mert valami nem tetszik.

Szóval amióta kikerültem az iskola padból, egyre inkább felszabadult vagyok, nő az önbizalmam is. Az iskolai éveim alatt nagyon sokat sírtam, rettegtem, minden erőmmel a végzést vártam. Persze voltak jó pillanatokn(mindna barátaihoz kötheto,, akik másik osztályba jártak) amiket nem cserélnék el, de ez volt a kevesebb.