Gyerekkorotokban veletek is voltak néha indokolatlanul bunkók/gonoszak idegenek?

2es vagyok, és nem mentem bele a részletekbe, ezért most mindenki rólam fantáziál. Elöszőr is a kislánynak nem bontottam ki a kóláját, mert volt ott 30-40 másik ember. Akik közzül egy nő kinyitotta neki, szóval nem bőgve maradt ott.

A másik meg arról szólt, hogy már lejárt a munkaidőm. Indultam haza a szolgálati autóval, egy direkt kirándulóknak fenntartott bekamerázott területről. Szóval ott hagyhattam volna, de akkor már a rendőrök keresték volna, sőt ha leesik egy szikláról akkor már csak hullazsákban viszik el(volt már pár ilyen eset). A buszok a kapunál egy bekamerázott pihenőnél szokták felvenni a kirándulókat. Láttam is jönni a monitoron őket, és ott ki is tettem kb max 500 méter autóval a táv, és max egy órát kellett ülnie. Mert láttam szintén a kamerán hogy a többiek a tóhoz mentek ami 1,5 kilométer, ő meg lemaradt és nem tudta merre kel menni. De már vagy 3 órája a többiek tónál ő meg addig mászkált. Nem foglalkoztam vele mert én dolgozni járok oda nem nézelődni. 15 kor mentem haza 7 re jártam dolgozni meg egy fél óra ebéd délben, az ő buszuk meg 16 kor jön értük menetrendszerinti kirándulóbusz. Ráadásul ott nem idegenek vannak, hanem a kollégáim akik 8 tól 16 ig dolgoznak, és tudják hogy mi történik. Ismerik a részleteket.

Látjátok hova vezet ha nem ismeritek a részleteket. A tudatlanság gyülölködéshez vezet. És a gyakori is azért van, hogy tudjátok hogy mi miért van, és ne rögtön a másik embert köpködjétek. De úgy látom ti inkább csak a köpködésért jártok ide.

Gyerekkoromban a korosztályomtól kaptam a legtöbb bántást, idegen gyerekektől is akár. Például sétáltam haza, egy csapat gyerek akit nem ismertem jött szemben, megálltak és elkezdtek poénkodni egymás közt hogy "hé, itt a barátnőd", meg egyebek.

Hasonló mondjuk felnőttként is történt velem amikor két srác ült a padon és ahogy elmentem melettük hallottam egy "Fujj de ocsmány" megjegyzést.

Iskolában volt hogy a tanárok is szúrkáltak, vagy beszálltak a bántásba. Rendszeresen hallottam a "Semmi sem lesz belőled" mondatokat. Gimiben meg voltam pár hetet kórházban, hirtelen jött az egész, tehát az iskolában csak annyit észleltek hogy hirtelen eltűntem. A szüleim felhívták az iskolát, a tanárok tudtak róla, osztálytársak nem. Kórház utáni elsö napon sétáltunk a folyosón egy barátommal, beszélgettünk, a matektanár jött szemben és megjegyezte hogy "A sajnálat sokat számít", majd továbbment. Később esett le hogy arra utalt hogy a barátom csak sajnálatból/szánalomból beszélgetett velem. Szerencsémre csak egy évet tanított a kérdéses tanár.

En is a kolason derultem...

Nekem eszembe sem jutna pedofilnak gondolni egy felnottet, mert segit kibontani egy uveg kolat egy gyereknek, sot, kedvesnek gondolnam...

De ha ez volt a fejedben, az teged es a te gondolataidat minositi...

Tovabba semmi kopkodes nem volt a hozzaszolasomban, ugyhogy jo lenne, ha visszavennel