Félni a kiakasztott, száradó harisnyáktól? Nektek milyen nem szokványos félelmeitek voltak gyerekkorotokban?

Egyszer óvodában vagy 1-2. osztályban, már nem tudom, a barátnőméknél játszottam, anyukája persze pont előttünk nézett horrorfilmet, én meg belenéztem. Fogalmam sincs melyik film volt az, de úgy megijedtem attól a jelenettől, amikor bementek egy szobába és ott elkapta őket valami szörny, hogy évekig nem mertem egyedül a konyhában lenni, és kifejezetten féltem a kazánházba vezető ajtónktól, mert az egyébként is ijesztő, és féltem, hogy elkap a szörny (oda egyébként a mai napig nem merek este kimenni :D)

Ovis/alsós koromban féltem attól, amikor a fiútesóim a játékpisztolyaikkal lövöldöztek. Ha engem lőttek le, elkezdtem hisztizni. Volt hogy el is bújtam a takaróm alá amíg játszottak.

Öcsém kicsikorában látott egy mesét amiben az ágyrugó eltört és kiugrott az ágyból, onnantól kezdve félt a rugós ágyaktól.

A gomboktól én is rettenetesen féltem. A takarót mindig a gombos felével a fal felé kellett fordítani ahhoz, hogy bele tudjak merészkedni, ha pedig este a lábamhoz ért, akkor a frász kitört. Ha úgy tette le a Nagymama, hogy a gombos része a párna felé nézett, eszem ágában nem volt befeküdni az ágyba gyerekként :D

A másik amiktől féltem, azok a léggömbök voltak. Egyszer kaptam anyukámtól egy hatalmas, egyméteres átmérővel rendelkezőt. Valami iszonyúan szar lehetett (a Wertheim cirkuszban vettük az előadás után) az "anyaga". Nagy volt, indokolatlanul nehéz. Játszani akartam vele, feldobtam a levegőbe. Abban a pillanatban szétrobbant, reagálni sem tudtam az ijedtségtől, annyira meglepődtem.

Amióta tudom, hogy a léggömbök ennyire sérülékeny dolgok, szabályszerűen rettegek akkor, hogyha valamilyen oknál fogva hozzám kerül egy. Abban a pillanatban, hogy léggömb kerül a birtokomba, az egész világot egy rettenetes helynek látom, ami minden négyzetcentiméteren tele van veszélyekkel rá nézve. Rettegek attól, hogy szét fog robbanni :D

A gomboktól én ugyan nem féltem, de egyszerűen nem tűrtem meg magamon. Gombos pizsama? Ki van lőve, még most is, brr. (Csak a pizsama, más már oké)

Talán az undor a megfelelő szó rá, de fogalmam sincs hogy miért.

Amúgy nem volt bajom velük, én is eljátszogattam velük a varródobozból, meg megcsodáltam a különlegesebbeket, de rajtam nem lehetett :D

Kiskoromban a Lesből Támadó Ruhaszárítókötéltől (Pom-Pom) és A Medve c. filmből a hallucinációktól féltem, az asztal alá bújtam el előlük :D

A sötétet se szerettem, de az szerintem általános.