Háziállat elvesztésének feldolgozása?
2 hónapja veszítettem el szeretet cicámat. Mondhatni egyik napról a másikra kezdett romlani az állapota. 1 hét leforgása alatt ment el (vese betegség miatt, ami csak a végső stádiumban jelentkezik, de már nem lehet rajta segíteni).
Sokat ostorozom magam, hogy nem tudtam megmenteni, de tudom, hogy ez nem az én és orvos hibája.
De mégis ezt teszem. Hogyan lehet ezt feldolgozni? És hogy ne magamat okoljam?
Tudom van akik szerint ők "csak" egy állatok, de nekem annál többet jelentett.
Az után született mikor a kutyámat veszítettem el, ő olyan ajándék volt akkor.
válasza:Az idő az egyetlen olyan dolog, ami enyhíti a kedvencünk elvesztését!
Nekem volt egy kedvenc kakasom. Én neveltem fel! Nagyon kedves, barátságos, izgága kakaska volt!
A tyúkok is nagyon szerették, mentek utána, pedig volt rajta kívül jó pár kakas!
Akkoriban gyakran értem haza késő este. Ő meg meglátta, hogy felkapcsoltam a villanyt a garázsban, leugrott az ülőről, a koromsötétben szaladt be hozzám a garázsba! Böködött a csőrével meg "táncolt", úgy üdvözölt mindig.
6 éves volt, amikor nappal egy másik kakassal - akivel gyakran összekaptak - verekedtek, és hamar abbahagyta, mert nehezen vette a levegőt.
Estére rosszabbodott az állapota, már nagyon fulladt.
Bevittem a házba és az ölembe vettem.
Úgy tudott már csak levegőt venni, hogy tartottam a fejét.
Majd elkezdett nagyon hangosan rikoltozni, csapkodni. Nagyon szenvedett!
Majd néhány percre rá elment.
Akkor ott zokokgtam 24 éves férfi létemre! Nagyon sajnáltam, mert barátomként tekintettem rá!
Az idő szép lassan enyhíti a fájdalmunkat! A szívünkben viszont örökké velünk maradnak!
válasza:"Azután született, mikor a kutyámat veszítettem el, ő olyan ajándék volt akkor."
Esetleg egy másik állat befogadása most nem oldaná meg a problémát? Például menhelyről, és akkor érezheted úgy, hogy megmentettél egy életet.
válasza:Istenkém, a hideg is kirázott. Nagyon sajnálom, hogy el kellett tőle búcsúznod. Az én cicámat ugyanígy, vese leállás miatt kellett elaltatnunk, teljesen átérzem a fájdalmadat, nekünk is egyik napról a másikra lett rosszul, nem evett már és nem is ivott. Tavaly augusztus végén, a szülinapja után 4 nappal…
Tudom, hogy nehéz de tényleg nem okolhatod magadat miatta, már nem lehetett semmit tenni sajnos, így neki a legjobb, már az én cicámmal játszanak fent❤️ Az orvos nekünk azt mondta, hogy úgy érzik ilyenkor magukat, mint aki nagyon be van rúgva, és nem tudja hol van, szédül. Ezzel csak jót tettél neki, akármennyire fáj.
Én se léptem még túl rajta, van hogy órákig sírok. Ahogy eljön az idő (minél előbb) szerezz magadnak egy új háziállatot.
Nem fogja pótolni, de betölt egy helyet, ezen kívül, amikor mi temettük, írtam neki egy levelet és mellé raktam a kedvenc labdájával együtt. A kis sírját mindig rendezem, ez is segít. És tudom, hogy itt van velem, tudom hogy tökéletes volt az élete, nagyon szép emlékeink vannak.
Akármikor szivárványt látok, Őt látom, mert aznap amikor elaltattuk, mikor mentünk már haza szivárvány volt, ezzel jelezte hogy minden rendben van vele❤️
Ezen kívűl lett egy arany nyakláncok, amin egy mancs medál van. Őt jelképezi. Mióta megkaptam még soha nem vettem le, így mindig érzem, hogy itt van velem.
Próbáld te is Őt valamihez fűzni és nézd a jó oldalát a dolgoknak, hogy mennyi szép emléketek volt, és ne feledd, mindig veled van és lesz, csak már a szívedben.
Az idő mindent változtatni fog
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!